Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 3. szám - Körmendi Lajos: A kilenc kínzás földjén (Mongóliái útinapló)
A Doki Másnap összehoznak minket a Dokival. Igen érdekes ember. Alig beszél magyarul, ugyanakkor magyarnak vallja magát, magyar állampolgár. Az apja, Báder Pál 1915-ben esett hadifogságba, elhurcolták Szibériába, ott lágerben élt évekig negyvenezer társával együtt. Kénytelen volt részt venni a forradalomban és a polgárháborúban, majd 1924-ben Mongóliába került német feleségével együtt. Ismét lágerba zárták 1939-ben, nyolc évig dolgozott itt, mivel állítólag a japánok kéme lett volna. Pedig csak idegen volt, s ezért gyanús. A második világháború kitörése után a nép ellensége jelző mellé a fasisztaság bélyege is társult, a feleség német volta miatt. Nyolc év után szabadult. Egész életében azt próbálta bizonyítani, hogy magyar, de nem volt róla papírja. 1958-ban sikerült Magyarországra jönnie, Soroksáron még látta a nevét felírva a hősi halottak közé, de hamarosan megvakult, meghalt. Agyvérzés után megbénult feleségét fia, Báder Jenő ápolta tíz évig. A fiú orvos lett, sebész, rengeteget dolgozott. Most hatvanöt esztendős, nyugdíjas, már magyar állampolgár, akinek az élete veszélyben van Mongóliában a fokozódó idegengyűlölet miatt, de mit tehetne, a nyugdíja minimális, Magyarországon nincs lakása, miből élne, nincs elég ereje és ideje újrakezdeni — így érzi. Tanácstalan. Kőoszlopok Néhány napig helyjegy után szaladgálunk. Igaz, két héttel indulásunk előtt a magyar külügyminisztérium táviratban kérte a mongóliai magyar nagykövetséget, hogy vegyék meg a két helyjegyet az Ulan-Bator—Peking útvonalra, vasútra, de hát a titkárnő, aki az ilyesmit intézni szokta, szabadságon volt, sajnos ... Ottlétünk alatt is csak halogatták, aztán meguntuk, megpróbáltuk mi — sikertelenül. Repülőjegy sem volt. A jegyirodában is olyan magas a küszöb csaknem, mint a lámakolostorban, hadd lássa az egyszerű halandó, hogy most egy másik világba lépett. Úgy látom, a halandóval igen sok helyen éreztetik, hogy ő egy senki, az égi és a földi hatalmasságoknak kiszolgáltatott játékszer. És itt, ebben a posztnöhöri szocializmusban hatalmasságnak számít egy kisformátumú hivatalnok is. Új tolmácsunk van egy G. Bosigt nevű orvos személyében. Burját származású. Az apja Csojbalszan személyi titkára volt. Bosigt Magyarországon tanult, Szegeden végzett. Kiválóan beszél magyarul, a magyar prózairodalom legjobb mongóliai fordítója. O alapította a Demokrata Pártot, a mongol forradalom vezéralakja. Kezdeményezője volt a március 7-ei éhségsztrájknak, amivel lemondásra kényszerítették a politikai bizottságot. Nalajh felé mentünk, a 8. századból megmaradt rovásírásos türk kőoszlopok felé. Némi keresés után meg is találtuk Tonjukuk türk főember sírját Ulan-Batortól úgy 30—40 kilométerre. A kövek egy fennsík közepén állnak. Két gránitoszlop emelkedik ki a földből, körülbelül két és fél méter magasak lehetnek, minden oldaluk teleírva a türk nép történetével. Mögöttük hatalmas faragott kövek hevernek, az egykori szentély padlózata lehetett a néhány, növényi ornamentikát ábrázoló kőlap. Ha e szentély közepére állunk és elnézünk a két kőoszlop között, akkor hosszú, egyenes vonalat látunk nagy kövekből kirakva, s ez a hegy lábáig vezet, innen legalábbis úgy tűnik. Mintha a tekintetet akarná e kőlénia a két oszlophoz vezetni. Az oszlopokat egyébként lefejezett kőszobrok vigyázzák, alighanem a türköket követő, s azokat ellenségnek tekintő népek valamelyike vágta le a szobrok fejét (is). Az egész kő-együttesnek egyébként mintha kultikus szerepe lett volna egykor, a mai nézőben óhatatlanul felmerül ez a gondolat. Furcsa, misztikus hely, s még misztikusabbá tette egy néhány kilométerre elvonuló vihar: sűrű, vadul gomolygó fekete felhőkből vakító villámok vertek végig tüzes korbácsaikkal a vidéken, s tompán, fenyegetően dörgött az ég. Jó volt ezeknél a hatalmas köveknél időzni. Évek óta tudtam a létezésükről, nagy álmom volt, hogy egyszer majd meglássam, megsimogassam őket, de igazán sohasem hittem 56
