Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 3. szám - Körmendi Lajos: A kilenc kínzás földjén (Mongóliái útinapló)
kőszobraik Krisztus után a 6—8. századig. Őket követték a történelemben az ujgurok, akik fejlett kultúrát, írásbeliséget teremtettek, majd a kirgizek jöttek — mindkét nép sok emléke látható a múzeumban. A kitaj korszak után a dzsingiszi kort mutatják be: feliratos kövek a 13. századból, fehér lófarkas zászló (a béke jele), a Karakorumban talált tárgyak, ezüst útlevél lapocska, Kubiláj és a többi nagy kán emlékei, a 14. századi mongol katonák viselete, óriási kondér, amelyet a látogatók teledobálnak aprópénzzel... Bemutatják a lámahitű buddhizmus és a mandzsu uralom emlékeit. Az előbbi hangszerei között van egy emberi csontból, mégpedig egy tizennyolc éves szűzlány csontjából készült fúvós hangszer, akit Aljosa szerint külön azért öltek meg, hogy elkészíthessék a hangszert, s van egy dob, melyre emberi fejbőr van feszítve, tolmácsunk szerint egy nagyfejű embert öltek és skalpoltak meg ebből a célból. Aljosának, aki Mongólia egyik legnagyobb gazembere lehet, nem nagyon hiszek, a fentieket mégis hihetőnek gondolom, ugyanis az évszázadokkal ezelőtti büntetéseket bemutató ábrázolások ritka kegyetlenségről tanúskodnak. A kilenc kínzás a következő: 1. A hatalom által bűnösnek ítélt személy a földön fekszik, meztelen hátsó fertályát kemény botütésekkel illetik. 2. A bűnösnek egy cipőtalpszerű eszközzel verik az arcát, természetesen véresre. 3. A bűnösnek ítélt személyt oszlophoz kötözik, térde alatt éles lábrács, a térde mögött áttesznek egy rudat, melynek mindkét oldalán egy férfi áll, le-fel hintáztatják magukat. 4. A bűnösnek három fa közé szorítják és kötik a lábát, a keze is a fához van kötve, gondolom, órákig, napokig kellett így, görnyedten állnia, úgy, hogy nem tudott kiegyenesedni. 5. A bűnös térdel, a két csuklója összekötve, a kötelet kétfelől húzzák. 6. Két gerendát egymáshoz illesztenek úgy, hogy a bennük kiképzett lukak a bűnös lábára és kezére csatolódjanak, s ő meghajolva kénytelen állni. 7. A bűnös meztelen testét égetik. 8. A bűnöst egy ládába zárják, azon egy luk, itt dobhattak be neki némi ételt, s szerencsétlen áldozat ebben a szűkös odúban gubbasztott haláláig. 9. A bűnöst a hüvelykujjánál fogva kötik fel egy porolószerű alkalmatosságra, lába alatt kilenc deszka, ezeket sorban kiszedik, hadd nyúljon az áldozat ujja. A kilenc kínzás földjén nem lehetett könnyű az élet. Nem elég, hogy rendkívül mostoha természeti viszonyok között élnek a mongolok (télen nappal —30 fok, éjjel —40 fok, néha —50 fok van), de évszázadok óta idegen uralom alatt sínylődnek, előbb a mandzsuk igája alatt, s ezt részletesen bemutatja az Állami Központi Múzeum, most pedig néhány évtizede szovjet elnyomás áldozatai, de erről nem szól a múzeum, ha mégis, egészen másnak tűnteti fel a nagy északi szomszéd jelenlétét. Az Ulan-Batorban élő szovjet polgároknak külön lakótelepeik, külön üzleteik, autóbuszjárataik vannak — hát ne jusson eszünkbe a kolonizáció? Szex-járatok Visszamentünk a szállodába, annál is inkább, mert Aljosa nagyon türelmetlen volt, már régen jönni akart, remegett a keze... Hát persze, egész délelőtt nem ivott, nem bírta tovább ezt az aszkéta életet. A szálloda éttermében mongol ételeket ettünk, igazán jó ízűek voltak, semmi nem igaz abból a sok rémségből, amit a mongol konyháról mesélnek. Aljosa nagyon megkönnyebbült, amikor ebéd után otthagytuk — megjegyzem, mi is. Olyan embernek látjuk, aki kiitta magát a hatalomból, és most amolyan élősködő módon, erőszakosan, mindenáron igyekszik hozzájutni a napi arhi-adagjához, amely egyébként igen sokba kerül, egy átlagos mongol fizetésből körülbelül hét üveggel lehetne venni. Délután városnézésre vitt a magyar nagykövetség munkatársa, aki egyébként útitársam rokona, ezért a figyelmesség. Ulan-Bator tulajdonképpen egyutcás város, a hosszú Béke útra van felfűzve jobbról is, balról is az a sok ház, ami a várost jelenti. Láttuk, hol álltak 52
