Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 3. szám - Koppány Zsolt: Szunyi (elbeszélés)
Szunyi nagyot nevetett és kinézett az ablakon. Nézte a rohanó villanypóznákat. Elmosolyodott, amikor fölfedezte, hogyha szemével követi a rohanást, a póznák lelassulnak. Sebaj! Lényeg, hogy utazik. Először a szülők nélkül, a haverokkal. Tizennyolc évet kellett erre várnia . . . Csúcsú focista bátyjának faházában rendezkedtek be. Ágyat sehol sem látott. Hol fogunk aludni? kérdezte kellő naivitással arcán. — Gumimatracon, okos — vetette oda hanyagul Pepe. — Az nem jó neked? — Dehogynem! — vágta rá Szunyi, s ledobta a padlóra csomagját. Hűvös volt azon a nyáron. Átláthatatlan felhők fenyegetőztek a magasból. — Tedd föl a Deep Purple-koncertet... — kérlelte Pépét Szunyi. — Oké. Csúcsú és a lány a konyhának kinevezett helyiségben kezdték fölfújni a gumimatracot. Szunyi és Pepe el-alakban helyezték el a fekvőalkalmatosságokat. Másnap reggel a parton alig lézengtek, mindenki tréningruhában sétált, volt aki lapos kavicsokat dobált a vízbe, mások csónakázni indultak a mogorva tavon. Rázkódtak a fűzfák az egyre erősödő szélben, mint lassított fölvételen a srácok haja a rock-koncerteken. Gyorsan teltek a napok. Kerítést festettek. Fociztak. Gyertyákat rúgtak, versenyezve, kié a magasabb, egyenesebb. Szunyit utolérte az idült homloküreggyulladás, mely már gyermekkora óta kínozta, elég volt egy kis szél, vagy egy nyitva felejtett ajtó, s a fiú már őrjöngött fájdalmában. Pedig nem is volt ez igazi gyulladás. Csak fátyolozott genny lerakódást mutatott ki a röntgen valahányszor. Inhalálnia kellett ilyenkor, lehetőleg sós-kamillás víz gőze fölött, törülközőbe bújtatott fejjel. Szégyellte, hogy pont itt. . . Még azt hihetik, ki akarja húzni magát a kerítésfestésből. Csak a lány kapcsolt rögtön, vizet tett föl a villanyrezsóra, s kamillatea után kotorászott. Tea híján a sima gőzbe is boldogan dugta fejét Szunyi, hogy minél előbb megszabaduljon a kínoktól. A lány becsavarta Szunyi átforrósodott fejét a legnagyobb törülközővel, a matracig vezette a fiút és segített neki lefeküdni. — így, ni. És most próbálj meg aludni. Vigyázz, nehogy lejöjjön a fejedről ez a gönc, mert kezdhetjük élőről, ha megint megfázol. Szunyi egy kis rést hagyott az orrának, és az egyik szemének, s kikukucskált a lyukon. A lány fölötte állt rövid szoknyájában, szétterpesztett lábakkal, alsóneműit teregette a Szunyi fölött feszülő kötélre. Szunyi megborzongott. Nem is érezte már, hogy fájna a feje. Csak nézte a lábakat, a hófehér bugyit, majd nadrágjába nyúlt... Másnap kutya baja sem volt, lefestette a neki meghagyott részt a kerítésből, aztán rúgott egy gyertyát a focival. Boldog volt. Még aznap két lány érkezett a házba. Az egyik Pepe régi nője, a másik annak barátnője. Csúcsú és Pepe félrevonták Szunyit. — Na, itt az alkalom! Ma este elmegyünk egy bárba. Kérd föl táncolni. Dumálj neki! — bíztatta Csúcsú. — Hagyd! Hülye az ilyesmihez! Csak álmodozni tud. Nőt még fényképen sem látott meztelenül... — intette le Csúcsút Pepe. Szunyi dühbe gurult. — Anyukáddal foglalkozzál!! — vágta Pépéhez elvörösödött arccal. Pepe két újjal összeszorította Szunyi arcát, aki a fájdalomtól fölszisszent, majd ellökte magától olyan erővel, hogy a megszeppent fiú leült a gumimatracra. — Ne balhézzatok! — kiáltott kettejükre Csúcsú. — Inkább húzzatok föl valami normális cuccot. Bárba megyünk, vagy mi a fene ... Szunyi ügyetlenül táncolt. Inkább beszélgetni akart, azt tudott, ha nem is feszélyezetle- nül. Meghívta a lányt egy fél vodkára, ő maga feszültségoldónak lehajtott egy deci unicumot. Osszeborzongott tőle. Negyed óra múlva már jókedve volt, kicsit szédelgett is, sohasem ivott még ennyi szeszt egyszerre. 10
