Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 2. szám - Bártfai Szabó László: Gosztonyi Péter történész munkássága

ségben nem volt részem. Legtöbb levelemet még válaszra sem érdemesítették.”

Arra a kérdésemre, hogy milyen volt munkássága során az együttműködés az otthoni és más kommunista országok történelmi intézményeivel, így válaszolt Gosztonyi: „Egyetlen keleteurópai hadtörténelmi intézet vagy archívum sem segítette tudományos munkásságomat. Itt- ott kollegiális segítséget azért kaptam — lengyeleknél, románoknál, magyaroknál — de a hivatalos vonal hallgatással »büntetett«. Kibírtam . ..”

Meg kell jegyeznem még valamit, mert jellemző volt még 1987-ben is a honi „gyakorlatra”, Nemeskürty István említett recenziójának szinte valamennyi állítását dokumentáltan megcáfolta dr. Szakály Sándor és Szabó Péter fiatal, a témában jártas hadtörténész „Vita Magyarország második világháborús szerepléséről” c. vitacikkben, melynek közlését az Elet és Irodalom megtagadta, így az a Hadtörténelmi Közlemények 1988. 1. számában jelent meg. Ebben többek között — véleményem szerint is helyesen — rámutattak arra is, hogy Nemeskürty István recenziójában az 1972-ben megjelent „Requiem egy hadseregért” c., öt kiadást megért könyvének állításait és felfogását védelmezte.

Gosztonyi Péter szóban forgó, 1991-ben várhatóan megjelenő „főművének” részletesebb ismertetésére itt nem térhetek ki, de nem is volna ez helyes mindaddig, míg azt az olvasók is kézbe vehetik. Most csak annyit, hogy a könyv nemcsak a Honvédség második világháborús szerepéről szól, hanem felöleli annak politikai és katonai előzményeit, kitér a háború következményeire, kihatásaira. Valóban hézagpótló könyvének befejező fejezetei. Ezekben beszámol a háború után nyugatra szorult szervek, személyek sorsáról. A „Vae victis!” („Jaj a legyőzötteknek!”) fejezetben pedig drámai módon tárja fel a megalázott, porba sújtott, kifosztott, megszállt ország helyzetét, a nyilas felelősökön kívül a Ráko- si-terrornak kiszolgáltatott más politikai és főleg katonai vezetők életútját, tragikus, számos esetben végzetes sorsát. Mindezt Gosztonyi Péter minden munkáját jellemző, olvasmányos, érdekfeszítő, szinte „mesélő” stílusban írja le, ami az olvasóközönség minden rétege — beleértve az iskolás korú fiatalokat is — számára világossá, érthetővé, érdekessé, könnyen áttekinthetővé teszi a közelmúlt egyébként nagyon is bonyolult történelmi és hadtörténelmi eseményeit. Tovább színesíti műveit a számos eredeti fénykép (a főbb bel- és külföldi volt vezetőkről szinte valóságos „arcképcsarnok”), vázlatok, eredeti dokumentumok, statisztikai adatok stb. stb.

Egyetlen kritikus észrevételem, hogy itt-ott kellő bírálat vagy magyarázat nélkül átveszi egyes hazai és külföldi történészek, nyilatkozók személyes, tendenciózus vagy éppenséggel megalapozatlan vagy téves kijelentéseit, értékeléseit, adatait, és hogy — bár érezhetően nem meggyőző módon — általánosít egyes események szereplői megítélésében. (Pl. „a hadsereg”, „a tisztikar”, „a „vezérkar”, a „csendőrség” stb.). Ezt maga is érzékeli, amikor A kormányzó: Horthy Miklós c., 1990-ben a Téka Könyvkiadónál megjelent biográfiájának előszavában így vall: „. . . Kezdetben bizonyos politikai sémák befolyása alatt álltam. Úgy látszik, nem pergett le rólam nyomtalanul mindaz az indoktrináció, amely ifjúságomban ért, nem múlt el nyomtalanul, amit Rákosi országlása alatt a „királyi és úri Magyarországról” az iskolában és olvasmányaimból elsajátítottam. A belém gyömöszölt előítéletektől azonban a tények szorító logikája révén elég hamar megszabadultam ...”

* * *

Előbbiekben — remélem — sikerült rámutatnom arra, hogy miért válik a magyar történettudomány számára fontossá, hogy művei — negyed évszázad után — végre eljuthattak most már folyamatosan a magyar olvasóközönséghez. Az elmúlt 25 esztendő alatt 22 könyve és több mint 100 tanulmánya, cikke jelent meg német, francia és néhány éve magyar nyelven is.

Műveiben túlnyomórészt két történelmi időszak politikai, katonai és társadalmi eseményeit dolgozta fel, és dolgozza fel jelenleg is elkövetkező művei számára:

az egyik: a második világháború előzményei, lefolyása, következményei elsősorban a magyar, de a keleti fronton és az országon belül működött más hadseregek hadműveletei tükrében és kihatásaiban.

a másik: az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc előzményei, lefolyása és következményei.

Az említett két témakörhöz kapcsolódva felkutatja és sajtó alá rendezi egyes fontos vezető szerepet betöltött személyek külföldön írt és elfekvő emlékiratait. Már kiadás alatt áll például Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a háború alatti honvédség vezérkari főnökének 1945-ben, amerikai fogsága idején írt emlékirata, melyet Gosztonyi az egyik amerikai levéltárban fedezett föl.

Ez az emlékezés — Gosztonyi egyéb, vonatkozó kutatásain és feltárásain kívül — fontos forrása lesz annak, hogy az igaztalanul megítélt, a németek és nyilasok által elhurcolt, az ún. „népbíróság” által a háború után életfogytiglani börtönre ítélt, majd megalapozatlanul a jugoszláv hatóságoknak kiszolgáltatott és ott kivégzett mártírsorsú katona háború alatti vezérkarfőnöki tevékenysége a valóságnak megfelelő megvilágításba kerüljön.

Ami Gosztonyi folyóiratokban megjelent, kü94