Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - Bártfai Szabó László: Gosztonyi Péter történész munkássága
lönböző tárgyú tanulmányait illeti, melyekből még alig látott napvilágot Magyarországon egy- kettő, hosszúra nyúlna ezeket mind felsorolni. Ezek közül csak egyet említek meg, mely a párizsi Irodalmi Újság 1989. 4. számában jelent meg és a címe: A magyar Golgota. A politikai megtorlások vázlatos története. Megdöbbentő — a szerző szerint egyelőre még csak vázlatos — összefoglalása ez a két utolsó szabadságharcunk közötti, több mint egy évszázad (1849—1961) alatti politikai megtorlások (kivégzések, gyilkosságok) történetéről a számok tükrében. Fontos lenne, hogy ez a tanulmány (ha lehet, még jobban pontosítva az adatokat) megjelenjen valamelyik magyar folyóiratban is, elrettentésül — és memen- tóként... Végül annak további igazolására, hogy milyen széles körű Gosztonyi érdeklődése a történelmi témák megszámlálhatatlan sokasága iránt, megemlítem, hogy a minap kaptam tőle egy svájci nemzetközi — német, francia és angol nyelvű — előadássorozatra meghívót, melynek címe: Nemzetközi szimpózium. „Nők a fegyveres erőkben”. (1900 előtt, a 20. század háborúiban és napjainkban). Gosztonyi a világ minden tájáról érkezett előadók sorában a következő címen tartott előadást: „Nők a szovjet, a cseh és a magyar fegyveres erőkben 1917-től és a 2. világháborúban”. Azt hiszem, ez a téma is érdeklődésre tarthat számot nálunk is, és nemcsak a hölgyek körében. * * * Gosztonyi Péter neve és néhány müve csak 19^9- től vált ismertté általánosan Magyarországon. Hazalátogatása során számos riport készült vele a Rádióban, a televízióban és egyes újságokban. 32 évi kényszerű távoliét után műveivel „bevonulhatott” a magyar történettudományba is. Első könyve — Légiveszély, Budapest! — 1989-ben jelent meg, melyet követett a Háború van, háború! — és 1990-ben — Vihar Kelet- Európa felett című. Mindhárom a Népszava Kiadó Vállalat gondozásában. Az első két — említett — könyve Magyarország háborúba lépésétől ismerteti a politikai és katonai eseményeket. Kiemelten foglalkozik az ország német lerohanásával és megszállásával, annak súlyos, az egész társadalomra kiható végzetes következményeivel, az 1944. október 15-ei — utolsó — „kiugrási” kísérlettel, és elvezeti az olvasót — számos érdekes, eddig nem vagy hiányosan feltárt tények, epizódok ismertetésével — egészen a háború utáni kezdeti időszak történelméhez. E háborús trilógia harmadik kötete a háború utolsó évéről szól, ezen belül nemcsak a magyar, hanem a kapcsolódó — kelet-európai — általános vonatkozású politikai és katonai fejleményeket foglalja össze, különös tekintettel Románia átállásának következményeire és a háború utolsó hónapjainak hazai súlyos harcaira. A kötetet Mihály román királlyal és II. Simeon bolgár cárral folytatott, figyelemreméltó beszélgetése zárja. 1990-ben még további két kötete jelent meg itthon: Föltámadott a tenger... 1956 és A kormányzó, Horthy Miklós. Az 1956-os forradalomról írt könyve megrendítő olvasmány, mely feltárja az igazságot, a döbbenetes események egész — eddig jórészt elhallgatott vagy meghamisított — sorát. Út a forradalomhoz, A forradalom és A forradalom után c. fejezetekre bontva. Nincs értelme kiragadva ismertetni a fejezetek egyes részleteit, ezt a könyvet el kell olvasni! A könyv végén a Függelék közli a számszerű veszteségeket, a kegyetlen megtorlás során kivégzettek nevét, személyi adatait, a kivégzés helyét és idejét. Gosztonyi Péter a szabadságharc lefolyásának történetét a következő szavakkal zárta: ...Magyarországra és a magyar népre egy új korszak virradt. A „kádárizmus”, illetve a „gulyáskommunizmus” korszaka..., mely — ma már tudjuk — egy talmi korszak volt, és lényegében a korszak hullámhegyek és hullámvölgyek közepette politikai, gazdasági és etikai válságba torkollva a nyolcvanas évek végéig tartott.” Végül ugyancsak — mint már említettem — 1990-ben látott napvilágot A kormányzó, Horthy Miklós — c. életrajzi könyve, melynek német nyelvű (némileg bővített) eredetije már 1973- ban megjelent az NSZK-beli Göttingenben. Gosztonyi Péter — nem elhallgatva Horthy Miklós egyes téves, vitatható, vagy éppen elítélhető magatartását némely politikai helyzetben — a történészt kötelező, minden pártpolitikától, személyeskedéstől, rosszindulatú megítéléstől mentesen ismerteti Horthy Miklós egész életútját, egészen ő és családja személyes tragédiájáig. De hallgassuk meg a történész véleményét: ... „Horthy Miklóst a kor, melyben élt, faragta olyanná, amilyenné vált. Viharos korban ragadta meg az ország hajójának kormányát: elveszett háború, két elvetélt forradalom, a trianoni békeparancs rettenetes következményei (és nemzeti traumája), az ellenséges környezet és ehhez — 400 év idegen uralom alatt — Magyarország első önálló államisága súlyos terheket rakott, már kezdő tőkeként a nemzetre . . . .. . Mint minden más halandó, a kormányzó sem volt hibátlan, és tevékenysége során nem egyszer tévedett... Bűnt azonban nem követett el, olyat semmi esetre sem, mint amilyeneket a XX. század derekán Európában pestisként végigvonuló különböző előjelű »izmusok« megszállott apostolai előszeretettel műveltek... Személyes uralmi törekvései Horthynak nem voltak... általánosságban a legszélesebb tömegek körében is tisztelet és bizalom övezte. Népszerűségéhez 95
