Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 2. szám - Károlyi Júlia: Kecskeméti képzőművészeti körkép

Eskulits Tamás a hetvenes évek elején szerezte diplomáját a Képzőművészeti Főiskolán Pátzay Pál növendékeként. Számos hazai kiállításon, továbbá Kölnben, Firenzében mutatkozott be eddig munkáival. 1977-ben Derkovits-ösztöndíjat kapott. Munkássága elsősorban köztéri szobrai révén ismert a megyében. Dunavecsén látható Vikár Béláról, Kisteleken Petőfi Sándorról készült plasztikája. 1986-ban avatták fel Győrben Vénusz című alkotását, 1989-ben Kiskörösön pedig a szokásosnál hosszabb és problémásabb előéletű, Bajcsy-Zsilinszky Endrét ábrázoló kompozícióját.

Eskulits munkáiban „érzékletes hangulatteremtésre törekszik, érzékeny jellemábrázolásra, finom formai megoldásokra” — jellemzik kritikusai. Plasztikájának fő erénye a jó invencióval, lendületesen mintázott felület. A többnyire egész alakos bronzkompozíciók mellett (vagy helyett) Eskulits a közelmúltban más, sokkal intimebb műfajban is kipróbálta magát. A tíz-húsz centis, kézbe vehető figurális alkotások természetesen egészen mást nyújtanak, mint legalább kétméteres rokonaik. A kisplasztikái anyagban újdonságot jelentett a monotematika: minden alkotás kötődik valamiképp az erotika témaköréhez. Legjelentősebb részük egy meghatározott időszak: az 1988-as esztendő termése. Eskulits e (Kecskeméten önállóan is kiállított) mintegy harminc darabból álló, új arányokat próbálgató plasztikai sorozatában nemcsak egy választott témát járt körül, hanem más, még általánosabb felfedezéseket is tett. Egy interjúban így vall: „Úgy gondolom, hogy ezekben a humorral, szatírával, szürrealisztikus ötletekkel, szobrászi leleménnyel készült munkákban más adalékok: a nyolcvanas évek feszítő emberi problémái, vágyai, letargiái is jelen vannak.”

Probstner János keramikusművész Kecskemét művészeti közéletének egyik legaktívabb képviselője. Az elmúlt évtizedben a képzőművészet több területén tette próbára önmagát. Keramikusként kezdte pályáját. A képzőművészet és a középkor tárgykultúrájának jellegzetességei meghatározta első munkáitól meglehetősen hosszú utat járt be a „kozmikus erők” roncsolta-alakította — vagy épp szélsőségesen szabályos, geometria fegyelmezte — plasztikákig. Fél évtizede jelentkezik rendszeresen a hazai és a nyugateurópai kiállításokon a nyilvánosság előtt rajzaival. Hosszabb római útján kezdte felfedezni ezt a kevés eszközt igénylő területet, amellyel későbbi külföldi — norvégiai, izlandi — útjain még bensőségesebb viszonyba került.

A legelső és a mai rajzok között nincs akkora stilisztikai különbség, mint kerámiáiban. A legutóbbi munkák, ha színesen is, de őrzik már a legelsőket is legalább annyira jellemző expresszivitást, érzelmi gazdagságot, a különleges atmoszférateremtő erő állandó elemeit. Lapjain jelzésszerűen, igen kevés eszközzel is pontosan jellemez, s rögzít karaktereket, olykor tájakat, tárgyegyütteseket, de előszeretettel rajzolja önmagát is. Kerámiái — a műfaj legreprezentatívabb seregszemléin kívül — megtalálhatók köztéri alkotásként és a stúdió közgyűjteményében. Rajzai közül jó néhány ugyancsak közgyűjtemény tulajdona.

Probstner János harmadik „műfaja” a közösségteremtés: a világhírű, ma már Európa legjelentősebb kortárs kerámiaanyagával rendelkező Nemzetközi Kerámia Stúdió megalkotója. A szakma megújítását és továbbfejlesztését célzó műhelyben ma már egyetemi szintű oktatómunka is folyik, ugyanis Probstner 1988-ban itt hozta létre a Magyar Ipar- művészeti Főiskola mesterképzőjének első vidéki műhelyét, amelynek máig a vezetője.

71