Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - Tüskés Tibor: Egy „világpolgár” emlékirata (Fejtő Ferenc: Budapesttől Párizsig)
Tüskés Tibor Egy „világpolgár” emlékirata Fejtő Ferenc: Budapesttől Párizsig „Ahol igazság van, ott a hazám.” Proudhon-JL m.ét évtized — csaknem egy nemzedék — választ el tőle. Mindig előttem járt. Ő már rég elhagyta szülőhelyét és gyermekéveinek városát, Nagykanizsát, amikor családunk a dunántúli kisvárosba költözött. Ő már évek óta Franciaországban élt, amikor én abba a városba, Pécsre kerültem, ahol ő egykor egyetemista éveit töltötte. De ma is emlékezem arra a könyv- és papíráru-kereskedésre, amely a kanizsai városháza egyik földszinti traktusát foglalta el, s amelynek édesapja — pontosan: Fischel Fülöp és fiai — volt a tulajdonosa. Gimnazistaként minden nap kétszer haladtam el a bolt kirakata előtt. Bátyámmal könyvre vásároltuk a tollat, a ceruzát, a radírt. Az elárusító kislány vásárláskor beírta a kis füzetbe a tételt, s elsején anyám egy összegben egyenlítette a tartozásunkat. A kasszában nevelőanyja ült: testes, dúskeblű asszony. Édesapját 1944-ben koncentrációs táborba hurcolták, állítólag menet közben, a vagonban pusztult el. Akkor fogalmam sem volt arról, hogy van egy fia, aki Franciaországban él. Az orosz támadás elől hátráló németek a városházát fölgyújtották, a Fischel- (a kanizsaiak így mondták: a Fisli-) féle könyv- és papírkereskedés is kiégett. Nevelőanyja a háború után egy ideig még vezette a boltot, ennek üvegajtaján láttam azt az irodalmi folyóiratot, a Vigíliát, amely kapcsolatomat az élő irodalommal megteremtette, s ízlésemet formálta. Az államosításkor aztán eltűnt az ajtó fölött a cég neve. A Vigilia fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmával egyik írásomban megemlékeztem a kanizsai könyvesboltról. Franciaországból kaptam levelet. Fejtő Ferenc írta. Ma is gondosan őrzöm nehezen olvasható, apró betűkkel írt, megindítóan szép levelét, amelyben írásomra reagált. Amikor Illyésről könyvet írtam, Fejtő Ferenc hazai irodalmi munkásságával, József Attilával való barátságával irodalomtörténészként is meg kellett ismerkednem. Most itt van előttem Franciaországban 1986-ban megjelent, s eredetileg francia nyelven írt önéletrajzának magyar kiadása. Fejtő 1938-ban költözött Franciaországba, 1955 óta francia állampolgár. 1952-ben jelent meg Párizsban az a könyve, a Histoire des démocraties populaires (A népi demokráciák története), amelyet már francia nyelven írt. Azóta számtalan külföldi sajtóorgánumnak volt a munkatársa, és több tucat könyve látott napvilágot. A huszadik század első felének magyar irodalmában Párizs számtalan írónak vált életmeta- fórájává Adytól Illyésig és József Attilától Radnótiig. Nekik azonban csak átmeneti állomás volt Párizs. Fejtő nem tartozik közéjük. Neki Párizs állandó lakhellyé vált. S nem tartozik azok közé az írók közé sem, akik idegen földön is megőrizték anyanyelvűket, s halálukig magyarul írtak, mint például Szélpál Árpád. Fejtő Ferenc hazát és nyelvet cserélt. Önmagát „asszimilálódott zsidónak”, „magyar franciának”, „magyar anyanyelvű francia írónak” mondja. E magatartás sem kivételes. Hamarjában a Bécsbe települt, évtizedekig Ausztriában élt Sebestyén György neve jut eszembe, akinek könyveit éppúgy németről kellett visszafordítani magyarra, mint Fejtő munkáit franciából magyarra. 72
