Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - A. Gergely András: Alföldi érdekek, konok kun koponyák (Bács-Kiskun megye érdekviszályai 1988-89-ben)
Demokratikus alkirály Az első titkár változása sajátos körülmények között ment végbe. Elsősorban a pártközponti „rosálás” eredményeként mozdult a pártgarnitúra — egyebek közt a Politikai Főiskolán is, ahová Romány Pál rektori székbe ült, midőn otthagyta Bács-Kiskunt. A megyei utódlás kérdése sürgőssé vált, s az esélyesek közül (állítólag) az egyetlen feddhetetlen mozgalmi életű kiskunhalasi titkár, dr. Szabó Miklós kerülhetett szóba. E „személyi ügyben” — kivételesen — egységes volt a megyei pártvéleményezés, úgyannyira, hogy Szabó Miklós hirtelen előrelépése akkoriban az országos sajtó tárgya volt, s működéséhez sokan fűztek nagy reményeket. Nem is ok nélkül: a megyei apparátus erőterében jó „pozicionáltsága”, továbbá korábbi támogatóinak és híveinek száma meglehetősen biztos sikert ígért. Megtiszteltetésnek vette a fölkérést, s bár korábban többször lemondott városi párttitkárságáról is, immáron nem tudott nemet mondani, s hátrahagyva halasi „adósságait” — miként maga fogalmazta — a megyeszékhelyre költözött. Nem követte a Romány-stílust: már fél éve tisztségében ült, de még mindig nem akart „rendet csinálni”, nem bizonytalanította el apparátusát. (Már halasi vezető korában is kész garnitúrát vett át, és nyíltan senkit nem rúgott ki onnan.) A kecskeméti politikai közhangulatban már 1988 tavaszán, kora nyarán érzékelhető volt, hogy a folyó ügyek és a pártbizottsági munka lényegét képező „napi problémakezelés” gondjai egyetlen pillanat alatt érvénytelenné tehetik személyiségét, vagy ahogy „bennfentesek” fogalmazták: bármelyik osztályvezetője beleránthatja valamilyen dolog támogatásába, amin aztán megbukhat. „A diagnózist jobban ismerjük, mint a terápiát” — nyilatkozta megválasztása után. Fél évvel később már a pártbizottság tehetetlenségéről, lassúságáról, a paternalisztikus módszerek és a voluntarista megoldások tarthatatlanságáról szólt egy előterjesztése a végrehajtó bizottság előtt. Teret kívánt nyitni a területi önszerveződéseknek, felmérést indíttatott a pártbizottság munkájának értékeléséről (a megyei pb kétharmadát megkérdeztette). Majd a politikai struktúra és a munkabizottságok elavulása miatti átalakítás, illetve létszámcsökkentés mellett szólt egy másik előterjesztésében (ez meg is jelent a Petőfi Népe 1988. augusztus 22-i számában). A politikát a történelem jeleneként, a helyi politikát pedig a közmegegyezés megteremtésének fórumaként határozta meg nyilatkozataiban. Sürgette az irányítási- és munkastílus-változást. A politizáló párt kritériumát a gazdaság részfolyamatait nem szabályozó stratégiában látta. A párt igérgetős politikája helyett „az ideológiai adósságállomány” csökkentését tartotta fontosnak, ugyanakkor szükségtelennek nevezte a nagyobb arányú személycserék végrehajtását (SZABÓ Miklós dr. 1988). Mi célom e részletezéssel? Az erőviszonyok változásának érzékeltetése. Szeptember elején a megyei párt-vb a döntésfegyelemről tárgyalt. Míg a megyei KISZ- titkár, a városi pártbizottság titkára és a vb-tag téeszelnök a pártfegyelem erősítése mellett kardoskodott, a rendőrkapitány és a megyei tanácselnök a szakszerűbb döntés-előkészítés és együttműködés mellett foglalt állást, addig a megyei pártbizottság tisztségviselői a határozatok számának csökkentése mellett szóltak, s az érvényben lévő 193 határozat (a Romány-korszak terméke) több mint felét hatályon kívül helyezésre javasolták. Megindult a frakciószabadság pártolása, a párttestület feletti társadalmi kontroll sürgetésének hang- súlyozása, az önkritika fontosságának emlegetése (Petőfi Népe, 1988. szeptember 7.). Szeptember végén már a megyei feladatterv végrehajtásának személyi feltételeiről volt szó. Szabó Miklós nyílt levelet közölt a megyei pártlapban: az alapszervezeteket szólította föl a pártértekezlet megtartásának vagy elvetésének megvitatására. Két héten belül a városi pártbizottság (negyvenkilenc alapszervezetére és tagságának 74 százalékára hivatkozva) elutasította a városi pártértekezlet szükségességét. A megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője közzétette a megyei napilapban, hogy az első titkár a nyílt levélről csak utólag tájékoztatta a vb-t. Ellenvélemények, telefonok és levelek százaiban 48
