Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Tóth Ágnes: Aranykor után - Fülep Lajos és Kner Imre levelezése
nyezőbbé, a másik iránt nyitottabbá vált. Kner maga is sokszor bevallja: Fülep az egyetlen barát, aki magányos küzdelmében, még ha igazán segíteni nem is tud, de mellette áll. 1938 decemberében helyzetéről keserűen, a mindenre fölkészült ember tisztánlátásával írja: „Nekem eltökélt szándékom, hogy kitartok a posztomon a végletekig. Érzelmileg sem tudok mást tenni — és nem tudok másutt, mint magyar földön és magyarul élni, s az elmenésnek minden technikai előfeltétele és a hozzávaló pénzem is hiányzik. Most már évek óta sokkal több áldozatot hoztam személyzetem együtt tartásáért, mint szabad lett volna, s nem tudok ezen változtatni most sem. Személyes tartalékom egy fillér nincs, mindenem, amim van, be van fektetve az üzletbe. Ezt pedig sokkal könnyebb elpusztítani, mint gondolnák az emberek. És akkor még az szerintem kevés is, amit az embereimnek nyújtani tudok, az is veszélyeztetve lesz. De mindez most már nem érdekes. Attól félek, megszűnhet máról holnapra annak a lehetősége is számomra, hogy ilyesmivel foglalkozzam, mert sokkal akuttabb problémákkal kerülök majd szembe. Én csinálom azt, amit csinálnom kell és amit csinálni tudok, az utolsó percig, mert meg vagyok győződve, hogy reálisan, okosan és tisztességesen csinálom, s a nemzet igazi érdekeit szolgálom vele, bíznom kell abban, hogy el nem veszhetek. Ha mégis el kell vesznem, az nem jelenti azt, hogy nem volt igazam. Ez az érzés egyelőre az uralkodó bennem, ha a jövőben bízni már nem is bírok. Köszönöm az Ön kedves levelét. Önön kívül alig akadt barátaim között, aki egy ilyen gesztusnak velem szemben szükségét érezte volna, s ez fáj az egészben legjobban.” Találkozásra még egyszer, Fülep 1943 augusztusi gyomai látogatásakor került sor. Kner 1944. április 10-ei internálását, majd kálváriájának újabb és újabb állomásait — Nagykanizsa, Sárvár — Füleppel már Kner felesége tudatja. Levélváltásukat, csakúgy, mint Fülep- nek a háború után a család életben maradt tagjaival váltott leveleit is, a kötet függelékében olvashatjuk. Ezek a függelékben közölt levelek a Fülep—Kner levelezéshez szervesen kapcsolódnak, és barátságuk, ismeretségük jobb megértését segítik. Hasznos kiegészítői a kötetnek a mutatók és a válogatott képanyag is. Valószínűleg a fentiekből is kitűnik, hogy a közreadott Fülep—Kner levelezést nem tudom kívülről, elfogódottság nélkül nézni. Gondolkodásuk, látásmódjuk, kibontakozó barátságuk természetrajza, s főként Kner — őt ismertem kevésbé — mélyen emberi, tépelődő magatartása, ahogy fölnő önmagához — megragadott. Mintha csak Hamvas Béla személyreszólóan róla írta volna: „Sorsát csak az vetheti le, aki azt teljes egészében magára veszi. Alázat. Áldozat. Szolgálat. Türelem. Csak, aki szolgál, lehet szabad. Csak, aki alázatos, uralkodik.” Levelei tanúsága, s élete példája nyomán bizton mondhatjuk: Kner Imre ezt mindünknél sokkal jobban tudta. Jó lenne, ha minél többen kézbe vennék, vehetnék e kötetet, hisz elbizonytalanodott s harsány korunkban nagy szükségünk van a vállalás, az áldozat, a szolgálat emberi példáira. Tóth Ágnes / 85
