Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Peter Zajac: Közép-Európa mint álom és valóság (A szlovák regény) - Fordította Balogh Magdolna
szlovák szellemi kultúra nem tekinthető csupán európai kulturális minták egyszerű közvetítőjének, hiszen elsősorban saját magát teremtette meg, méghozzá oly módon, hogy az így létrejött formája harmonikusan illeszkedett a régi Magyarország és Közép-Európa műveltségi és kulturális kereteibe: e műveltség természetes részévé vált. Igaz, a szlovák kultúrtörténészek munkája mostanáig szintén csak vágyálom maradt. Elgondolásuk mind ez idáig nem ment át a köztudatba, a széles körű nyilvánosság számára ismeretlen, csakúgy, mint a történészek, építészettörténészek, régészek vagy folkloristák munkája. Álmaink és a valóság Almunk Közép-Európáról meg a létrehozatalában való részesedésünkről, akárcsak Kö- zép-Európának a történelmünkben betöltött szerepéről a régió „keleties” időszakának komor valóságában jött létre. Ezzel magyarázható a közös közép-európai, s igy egyúttal nyugat-európai anyagi, kulturális, vallási, és végső soron nyelvi nyomok eltüntetése. Az a hirtelen fordulat, melynek ma tanúi lehetünk, újabb traumával fenyeget: attól kell tartanunk, hogy Kelet-Európa kirakatából Nyugat-Európa hátsó udvarává válunk. Az 1989-es év óta eltelt idő konkrét tapasztalata világosan megmutatja, milyen mértékben különbözik Közép-Európáról szőtt álmunk a régió valóságától. 1. A türelem és a kölcsönös tisztelet álma az atomizálódás, az évtizedek alatt felhalmozódott megoldatlan problémák hatására kirobbant nemzetiségi gyűlölködések valóságába ütközött. Az utóbbi évtizedek alatt Közép-Európa keleti felén tökéletesen megsemmisítették az európai civilizáció történelmi, anyagi, jogi és gazdasági kultúrájának utolsó nyomait is. Egész nemzedékek élnek az elemi emberi jogok iránti fogékonyság nélkül, nemzedékeknek ivódott a vérébe az önkényuralmi rendszerek összes módszere, szokása és stílusa, s emiatt az új helyzetben is a régi viselkedésminták alapján cselekszenek. Egész nemzedékek szoktak hozzá a zárt, elszigetelt társadalmakban zajló élethez, ami ellentmond a nyitott társadalom európai alapelvének. Egész nemzedékek élték le életüket nyelvi elszigeteltségben, ami ma, a más kultúrákkal történő kapcsolatba lépés időszakában is fenyeget bennünket. Egész nemzedékek éltek az államra utalva, és bízva annak mindenhatóságában, passzív gazdasági és társadalmi légkörben. Természetesen mindez nem ezeknek a nemzedékeknek bűne, de hozzájárul a kielégítetlenség, a tanácstalanság, és az erőtlenség újkeletű társadalmi traumájának kialakulásához. 2. A közös közép-európai történelmi örökség elsajátításának álma a saját nemzeti történelmünk elfogadására, jó és rossz oldalainak világos megkülönböztetésére való felkészületlenség valóságába ütközött. Ez egy sajátos védekező reflex kialakulásához vezet, amely a saját történelmünkkel szembeni természetes kritikai attitűdöt úgy értelmezi, mint „saját fészkünkbe piszkítást”. Valamiféle mechanikusan visszájára fordított történelemkép alakult ki, amelyben mindaz, amit az előző rendszer negatívan ítélt meg vagy tiltott, most kedvező megvilágításba kerül. Az egyik leegyszerűsített és egysíkú történelemfelfogást egy másik, ugyancsak leegyszerűsített és egysíkú történelemértelmezés váltja fel. A saját történelmünkről alkotott komplex, értő, de emellett kritikai elgondolásunk kezd szétesni a mechanikusan visszájára fordított történelemfelfogás nyomására. 3. A történelemnélküliségből a történelembe való visszatérés álma sokkal igényesebb dolog, sokkal több türelmet és nagyobb távlatot igényel, mint ahogy elképzeltük, s mint ahogy sokan felfogni képesek. Negyven évnyi sok-sok meg nem valósított emberélettel a hátunk mögött ez érthető is. Ugyanakkor azonban megvan a maga veszélye — előfordulhat, hogy elszalasztjuk az egyetlen történelmi esélyt, ami esetleg nem egyhamar ismétlődik majd meg. Ezenkívül égetővé vált Frantisek Novosad kérdése is: vajon saját értékrendünkkel lépünk-e be Európába vagy örökké azon erőlködünk, hogy utolérjük Nyugat-Európát, minduntalan a Nyugat hátrahagyott és kihűlt nyomaiba lépve — a nemzeti és nemzetiségi villongásokba, az ökológiai gondolkodás hiányába, a kizárólag a teljesítőképességen és a prosperitáson alapuló értékrendbe? Avagy felélesztjük azoknak az értékeknek a forrásait, 51
