Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Peter Zajac: Közép-Európa mint álom és valóság (A szlovák regény) - Fordította Balogh Magdolna
Peter Zajac Közép-Európa mint álom és valóság* A szlovák regény JL JLz utóbbi évtizedben ismét kezdték úgy emlegetni Közép-Európát, mint geopolitikai és kulturális tényt. Ma, miközben éljük a térség valóságát, álmokat szövögetünk Közép-Európáról. Milyen viszonyban van egymással e két dolog, az álom és a valóság? Közép-Európa mint álom elsősorban értelmiségiek intellektuális erőfeszítése. Politikai értekezések, esszék, reflexiók, történeti stúdiumok és önvizsgálat tárgya. Nagy általánosságban azt lehetne mondani, hogy maga a probléma a XX. századi Közép-Európa traumájára vezethető vissza. Azt a kérdést veti fel, hogyan lehet európai vagy egyetemes összefüggéseiben megoldást találni az egyéni, a nemzeti, az állami és regionális identitás problémájára? Hogyan nézhetünk szembe önnön sérült történeti mivoltunkkal, vagy a történelem hiányából eredő komplexusunkkal? Hogyan találjuk meg Közép-Európa államainak, nemzeteinek és nemzetiségeinek kohójában azt a megoldást, amelynek segítségével kialakulhatna ennek a régiónak a közös azonosságtudata anélkül, hogy az fenyegetést jelentene az egyes államok, nemzetiségek vagy egész Európa számára, és főként, fenyegetné az e régióban élő egyént? A XX. századi Közép-Európában ugyanis folytonos feszültség áll fenn az egyén, a nemzet, a nemzetiség és az állam jogai között, ami oda vezet, hogy permanens válság mutatkozik az e régióban élő egyének és közösségek, illetve az egyetemes európai civilizáció alapvető fejlődési tendenciája között. Ez utóbbi ugyanis a XX. század második felének történelmi tapasztalatából építkezik, aminek az a lényege, hogy a század első felének európai kataklizmáira az egyedüli lehetséges válasz a megegyezés, a konszenzus, valamint a közös kulturális és politikai tér létrehozásának képessége. Az a szerep, amely ennek értelmében Közép-Európa irodalmainak jut, ezért csak látszólag paradox: a régió irodalmainak legkitűnőbb irodalmi müvei Közép-Európa szétesésének képét rajzolják meg, az egyéni jogok és az emberi értékek semmivé foszlását, a demokrácia, az államiság semmibevételét, a nemzetek és a nemzetiségek jogainak sárba tiprását. Az utóbbi ötven év közép-európai valósága Európa Nyugatra és Keletre szakadásának története. Közép-Európában két, gyakran teljesen összeegyeztethetetlen értékrend alakult ki: az egyik az európai demokrácia és liberalizmus hagyományain alapul, a másik az ugyancsak európai tekintélyuralmi hagyományokon. Ez a kettészakadás Közép-Európában a történetileg nyitott társadalmi értékrend és az abban gyökerező közös hagyomány felbomlásához vezetett: Közép-Európa egykor magától értetődő léte mára egyáltalán nem mondható magától értetődőnek. A közös értékrend elvesztése, a kettészakadás okozta az egykori Kelet-Európa országaiban azt a traumát, amely a régió irodalmainak forrásává lett. Azt a traumát, amely éppen az álom és a valóság közötti eltérésből származik, mely ma is hat, és egyre élesebben állítja szembe az utóbbi évtizedek álmaival a mostani valóságot. Nem véletlen, hogy a Közép-Európáról folytatott értelmiségi vita a nyolcvanas években kezdődött. Akkoriban már kezdett világossá válni, hogy a létező szocializmus mint az igazságos társadalom történeti típusa merő történeti illúzió. A létező szocializmus kihullott a történelemből, éppen a történelemhiány, vagyis az emberi élet idejének és a történelmi * Kultúrny Zivot, 1991. ápr. 30. 49
