Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 11. szám - Kötő József: A Bánk bán és Kolozsvár
Kötő József A Bánk bán és Kolozsvár JL JL három magyar klasszikus remekmű, Az ember tragédiája, a Csongor és Tünde, a Bánk bán közül az utóbbi sorsa fonódik össze meghatározó módon Kolozsvár művelődési életével, amely annyi történelmi önismeretre tanító művet adott az össznemzeti kultúrának. Mindjárt a mű megszületése Erdély szellemi pezsgésének volt köszönhető. Közismert tény, hogy a magyar hivatásos színjátszás folytonosságát a Kelemen-féle színtársulat összeroppanása után — amikor az országgyűlés elutasította segélykérelmüket, hogy megvédje a nemzetet a színjáték ördögi és a magyar lélektől idegen praktikái ellen —, az 1792-ben Kolozsváron alakult „színi köztársaság” biztosította. Az erdélyi rendek ország- gyűlési határozata: „ ... nem ellenzi azt, hogy ... a nemzeti nyelvnek nagyobb gyarapítására és pallérozására szolgáló erkölcsös játékokat... űzhessenek”. Természetes tehát, hogy az első magyarul szóló Hamlet 1794. január 17-én Kolozsvárt mondotta el a létről vagy nemlétről meditáló nagy monológot, vagy még ugyanebben az évben március hó 23-án az erkölcsnemesítő színház apostola, Schiller szavai hangzanak el anyanyelvűnkön először a nemzeti kultúra történetében. A színjátszásnak ez a kultusza hamar feltámasztotta az igényt az állandó szinház megépítésére. Erdély-szerte mozgalom indult, hogy közadakozásból, főurak, kereskedők mecénatúrájával felépítsék a nyelvápolás és erkölcsnemesítés templomait. így lel állandó otthonra a színjátszás először a magyar nyelvterületen Oravicán, majd Aradon és 1821-ben Kolozsvárott. Az anyanyelv pallérozása szellemében fogant erdélyi színjátszás küldetését csak a nemzeti drámairodalom felkarolása útján teljesíthette. Annak ellenére, hogy az első hivatásos erdélyi színjátszó együttes magvát képező enyedi diákcsoport eredeti drámák bemutatásával is próbálkozott, Pápai Páriz Ferenc, Bolyai Farkas, Wesselényi Miklós, az országgyűlési ifjak, K. Boér Sándor, And- rád Elek kísérleteztek az erdélyi dráma megteremtésével, magát Kótsi Patkó Jánost, a hőskor színjátszásának mentorát is megkísértette a színpadi Múzsa, nem született meg az a nemzeti dráma, amelyet méltónak ítélhetett volna a közvélemény a kolozsvári színház megnyitására. így már 7 évvel a Farkas utcában felépülő kőszínház felavatása előtt Döb- rentei Gábor folyóirata, az „Erdélyi Múzeum” első száma pályázatot hirdetett magyar históriai drámára, amely művészi értékei, nemzetszemlélete révén alkalmas művelődéstörténeti eseménnyé tenni a kolozsvári színház kapunyitását. A „delectans actor”-ként bőséges színpadi tapasztalatot szerzett, Kotzebue fordítójaként a kor legrafináltabb dramaturgiai iskoláját kitanuló, német drámák magyarítójaként és eredeti színművek szerzőjeként drámaíróvá nőtt Katona József a pályázat indíttatására először jelét annak, hogy Katona a drámai konfliktus megteremtését nem csupán mesterségbeli feladatnak tekinti, hanem az idegen elnyomók és hazafiak küzdelmének össznépi tragédiájává emelhető lehetőségként kezeli, de remekművet formáló uralkodó szemléletté a pályázat ihletésére megszülető Bánk bánban válik. így fonódott össze Erdély szelleme és a Bánk bán megszületése. Nem hallgathatunk azonban bűnünkről sem. A pályázat bírálói meg sem említik a Bánk bánt. Az Erdélyi Múzeum 1818-as évfolyamának 10. füzetében megjelentetett bírálati tanulmány hallgat a Bánk bánról. Megriasztotta őket a királyné-gyilkosság? Tudjuk, hogy az 1819-ben átdolgozott változat 1820-as kiadásakor a cenzor csak a nyomtatott változatot 66
