Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 11. szám - Kötő József: A Bánk bán és Kolozsvár
engedte nyilvánosság elé, előadását eltiltotta, a darab „veszedelmes tendenciája” miatt. Avagy nem értették meg a művet, mert az író vagy harminc évvel megelőzte korát, és csak a reformkorban válik fogékonnyá a közvélemény mondanivalójára? Akármilyen okból is, de a Bánk bánra a némaság fátyla borul. 1833. február 15-én ugyan előadják Kassán, Katona egykori színésztársának, Udvarhelyi Miklósnak jutalomjátékaként, de még ez az ősbemutató sem helyezi a művet az őt megillető helyre, örökbecsű alkotásaink Pantheonjá- ba. És akkor a kolozsvári színjátszásnak az egész hazára kiterjedő szellemi kisugárzása mentette meg a Bánk bánt az ismeretlenségbe süllyedéstől. 1834 szeptember 6-án Égressy Gábor (1808—1866), ez a ragyogó szellemiségű színész, jutalomjátékaként tűzette műsorra, s ez az előadás végre megcsillantotta a mű valódi értékeit. Ferenczi Zoltán, színháztörténetírásunk kiváló személyisége ezt írta erről az előadásról: „ ... az 1834-ben Kolozsváron tartott előadás vetette Bánk bánra az első fényt, mely csakhamar elárasztotta egész hazánkat”. A színháztörténész hangját is áthatja a pátosz az eseményről szólva, hát még a színházi emberét. Janovics Jenő patetikus szenvedélyességgel így emlékezik meg a színrevitelről: „Kolozsvári színész és kolozsvári közönség hengerítette el az elföldelt Bánk bánról azt a sziklatömböt, amely akkor már másfél évtized óta nehezedett a grandiózus magyar tragédia sírja fölött. A Farkas utcai színházban ezen az estén háborogtak először Bánk önmagát szétzúzó tépelődései, a magyar paraszt évszázados panaszai is ezen az estén jajdultak fel először Tiborc ajkáról, s Petur bán tüzes és nyakas békétlensége is ezen az estén harsogott fel először. A magyar drámaírás feltámadási ünnepe volt ez a száz év előtti előadás. Hiszen a Bánk bán akkor már 14 éve porosodott a felejtés reménytelen tömegsírjában. Mártírsorsú költője is négy éve pihent a kecskeméti temető jeltelen hantjai alatt.” Katona József születésének 200. évfordulóján tisztelettel fejet hajtunk ennek az előadásnak szereplői előtt: II. Endre: Szerdahelyi József; Gertrudis: Széppataky Johanna; Ottó: Egressy Gábor; Bánk bán: Lendvay Márton; Melinda: Déryné; Mikhál: Udvarhelyi Miklós; Simon: Kubay; Petur: Szentpétery Zsigmond; Biberach: Éder György; Tiborc: Szilágyi Pál. A szereposztásban felsorolt szinte valamennyi színész színháztörténetünk kiemelkedő személyisége: Szerdahelyi József (1804—1851) színjátszásunk reneszánsz típusú alkotója, aki sokoldalúságával (drámai színész, Déryné partnere bariton szerepekben, több hangszeren játszott, zeneszerző, műfordító) járult hozzá a magyar színjátszás épületének megszilárdításához; Lendvay Márton (1807—1858) a legnagyobb magyar drámai hősök egyike, ő mondotta ki az első szót Vörösmarty: Árpád ébredése című színdarabjában 1837-ben a budapesti Nemzeti Szinház avatásakor; Déryné Széppataki Róza (1793— 1872) a vándorszínészet legnépszerűbb színésznője, az első magyar operaénekesnő: Udvarhelyi Miklós (1790—1864) a magyar színészet úttörői közé tartozott; Szentpétery Zsigmondot (1798—1858) a legkiválóbb magyar jellemszínészek közé soroljuk, kassai és kolozsvári színészévei után Budapest legkedveltebb színésze lett; Szilágyi Pált (1793— 1874) az első nagy magyar epizodistaként tartják számon. Az első kolozsvári előadás Bánk bán-kultuszt teremtett a kincses városban. A dráma bemutatásának centenáriumi, 1934. december 17-ei előadása — annak ellenére, hogy két olyan időszakot élt meg az erdélyi magyar közösség, amely nem kedvezett a nemzeti drámairodalom pártolásának (az 1848-as forradalom bukása utáni önkényuralom évei és a kisebbségi létben töltött 16 esztendő) — mégis a 106. volt a színházkrónikák feljegyzése szerint. Habár a történelem alakulása továbbra sem ösztönözte a nemzeti elnyomás témájának színrevitelét, a kommunista diktatúra éveiben a mű osztályharcos olvasata, Tiborc panaszainak egybecsengése a „történelmi materializmus” elveivel, még lehetővé tette a dráma színrevitelét (utoljára 1971 márciusában), de a nyíltan hirdetett nemzetiségi asszimilációs politika túlságosan áthallásosnak ítélte Petur monológjának szavait, s leparancsolta a művet a színpadról. Ilyen körülmények között is Katona József születésének bicente- náriumán a Bánk bán további 111 kolozsvári előadásáról tudósíthatunk. Összesen tehát 217-szer ment fel a függöny Bánk bán-előadás előtt Kolozsvárt. (Tekintsük az adatot 67
