Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 11. szám - Leonhardus Uncius: Bánk nejének meggyalázása (részlet) (Fordította: Tóth István)

Hogy tiltott érzelmeket ébresszen fel ezáltal,

S a lapuló Vénusz nyíltan lépjen elő:

Ámde a tisztes nőnek a becsületét sose tudta Elcsábítani e terv, s a herceg szava sem.

S mert nem akart ágyába feküdni az asszony, a zsákmányt Durva erőszakkal vette el a buja bak.

Nem szólott a királyné színe előtt az alantas Tettről, pedig az ő bűnéből született.

De amikor hazament, s megölelte szeretve a férjét,

S látta szívénél is drágább gyermekeit,

Elpiruló arcára a könnyek harmata hullott,

És Bánk bánnak imigy sírta el a panaszát:

„Sejted-e Bánk, hogy ki az a nő, akit átalöleltél,

És lélegzete a te szavaidba vegyült?

Hogyha imádott nődnek szólitnál becsapódnál,

S hogyha kiejtek ilyet, becsapom önmagamat.

Kérded, hogy rimaként hogy mondhatnék igazat még, Hogyha beszennyeztem hitvesi szent nyoszolyám?

Mit mondjak? — Feleségedből lettem szeretővé,

S már számodra se lesz tiszta a hitvesi ágy.

De az erőszak volt, ami így megbecstelenített,

Mit könnyem tanúsít, s meg senki se tagad.

Hidd el, hogy a királyné züllött udvara nékem,

A nyomorultnak nem hozta, csupán bajomat.

Becsületem joga megtöretett, megalázta alantas Bűnös; azóta az ő elrablóit java lett.

Jaj, már egyre gyalázni fog engem a messzi jövendő! Ekkora szégyen mért szállt rám, égbeliek?

E buja szégyenfolttal kell hát néznem uramra?

S szivünkből született gyermekeinkre is így?

Mért nem zárta anyám le szemem még, mikor először Felsírtam tisztán a bölcsöm fenekén!

Nem lennék legalább a világ csúfjára s a férjem És a hitvesi ágy nagy terhére se most.

Bosszuld bennem a bűnt meg, Bánk, amint akarod, csak Lelkem tiszta legyen, életem árán is.

Kérlek, mártsd a szivembe a gyilkos tőrt, vagy a kardod Járja könyörtelenül átal az oldalamat.

Szégyenkezve ne éljek téblábolva előtted,

S gyermekeim közt se legyek a rusnya cseléd.

Híred kötelez, és rászolgált bűnöm is erre:

Megsérült az erény és a hitvesi ágy.

így panaszolkodván nézett Bánk bánra az asszony, Szomorúan kutatott bűnössége után.

A iiijc a férje a szív mélyébe elásta a gyászát,

Amelynél szomorúbb semmi egyéb nem akad;

Szép, zokogó feleségét átalölelte a karja,

És maga is szomorún szólt neki ily szavakat:

45