Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 11. szám - Leonhardus Uncius: Bánk nejének meggyalázása (részlet) (Fordította: Tóth István)

Leonhardus Uncius*

Bánk nejének meggyalázása

Poematum libri VII de rebus ungaricis — Andreas II.

— Fragmentum —

Endre király apaként lángolva az isteni tűztől,

Nőjét s gyermekeit otthon hagyta, midőn

Szíria tája felé vezetett gall és kijelölt hun Sereget, ami a Szentföldön küzdeni fog.

De a királyné mellett Bánk bánt bízta meg azzal,

Hogy míg messzire megy, legyen a pálca övé.

Ámde figyeld csak, mekkora bajt okozott ez a helyzet,

És sohasem hallott bajjal telt meg a kor.

Hogy Magyarországról kivonult a király, a királyné Öccse egy ausztriai városból idejött;

Vigasza lett nővérének, hogy férje hiányzott,

Megrövidítve a nagy hitvesi várakozást.

Gertrúd nagyon örült, hogy az öccsével lehet együtt,

Hiszen az öccsében látta egész vigaszát.

Ott volt még a királyné mellett szüntelenül Bánk Bánnak az asszonya, kit tiszta szemérem, erős

Megbecsülése a hitvesi ágynak tett nemesebbé,

Mint aki hűségét nem feketíti a bűn;

De az alakja kitűnik, a kedvessége lenyűgöz,

S szűzies ajkairól gyermeki hangja repül;

Biztosan azt mondnád magad is, hogy még sose láttál Ily ragyogó fiatalasszonyt mint ez a nő.

Még Gertrúdnak is oly örömöt okozott a beszéde,

Míg az kellemesen szállt fel az ajkairól.

Látta az öccse e nő modorát és megjelenését,

S szíve az elrejtett tűznek tápot adott.

Még a királyné is megrendült öccse tüzétől,

S helytelenül a hibát mind elnézte neki.

Ahogy a nők szokták, óvatlan volt a királyné,

És lakomáira mind hívta a két fiatalt,

* Részlet a XVI. századi szász lelkész A magyarok dolgairól írt hét verseskönyv II. Endre című fejezetéből.

44