Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 11. szám - Sebestyén Mihály: A királynét megölni... - A Bánk bán és a történelmi tények

zavaros belpolitikai helyzetben keresi a megtorpanás nyitját: elsősorban a főúri frakciók Béla melletti fellépésében.

A bosszúhadjárat csak 1228-cal indul meg, amikor András nevével takarózva, a felnőtté vált Béla királyfi a résztvevők birtokainak elkobozásával bünteti meg Gertrud merénylőit. Előbb a Kacsics nembéli Simon nyitrai és Maros menti birtokait adja át a Tomaj nemzetségből eredő Dénes fia Dénesnek, a királyi főtárnokmestemek (a Bánffi család vagyonszerző ősének), de aztán a felvidéki birtokok egy részét 1255-ben visszaadja Simon fiának, Jánosnak. 1237-ben Petur Duna melléki birtokai hasonló sorsra jutnak, a ciszterciták vehetik át ezeket a földeket és erdőket, falvakat és várakat. Végül 1240-ben Béla most már a saját nevében Bánk vagyonára teszi rá a kezét, de akkor már az egykori bán és nádor régen nem volt az élők sorában. Bűne csak most, ezzel az ítélettel válik elévülhetetlenné igazán: „Bánk, egykori bán felségsértés miatt, ugyanis összeesküdött szeretett anyánk meggyilkolására, azon ítélettel, melyet közmegegyezés hozott ellene, nem érdemtelenül, hisz nagyobb bosszúállásra lett volna méltó — összes javait elvesztette”.

Veje, Simon utódok nélkül halt meg. Róla éppenséggel Gertrúd unokája, V. István király mondja 1270-ben, tehát fél évszázaddal később egy birtokadományozási oklevél bevezetőjében, hogy nagyanyjának gyilkosa volt a magva szakadott bán.

Bánk bán összesküvésének a hiteles forrásokból kirajzolható képe különbözik a drámában ábrázoltétól. Katona József azonban pontosan rögzítette a tragédia történelmi valóságnak megfelelő okait is. S Katona nélkül a históriai mag csupán kuriózum maradt volna, a szaktudomány szűk körben ismert adathalmaza, így viszont a nemzeti érzések és értékek hiteles látlelete, az irodalom fegyvere a nemzeti közömbösség és elidegenedés ellen.

43