Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 11. szám - Sebestyén Mihály: A királynét megölni... - A Bánk bán és a történelmi tények

majd esztergomi érsek 1213-ban minden jel szerint Gertrud királyné ellen fordul. (Az elvhűségről — ennyit.)

1200 nyarán a pápai legátus színe előtt Imre és András kibékülnek egymással. A testvérek közötti fegyverszünetnek azonban ára van: noha András visszanyeri hercegségét és pompás címeit, teljhatalmát az új egyezmény jelentősen megnyirbálta. Ugyanakkor Imre is fogadalmat tett, hogy haladéktalanul fölveszi a keresztet, a Szentföldre megy, ez azonban beváltatlan ígéret marad.

III. Béla fiainak családi állapota is megváltozik időközben. Valószínűleg Imre lép előbb: feleségül veszi II. Alfonz aragóniai király leányát, Konstanciát, és rövidesen megszületik trónjának törvényes örököse, III. László (1201). András pedig — mialatt VI. Lipót vendégszeretetét élvezi —, mint már említettük, Gertrudnak nyújtja kezét. Konstanciával együtt spanyol udvarhölgyek és provenfal trubadúrok is érkeznek a Dunához. (Katona József Bánk tarajának spanyol főurai!)

Gertrud családja az előnyös házasságok révén emelte hírét-nevét, a fiatalabb fiúkat egyházi pályára bocsátotta. Gertrud egyik nővére, Hedvig (Jadwiga) egy sziléziai herceghez ment nőül, s utóbb lengyel nemzeti szentté avatták. (Nem az egyetlen a családban, hiszen Gertrud lánya is azzá lesz 1235-ben!) Másik nővére, Ágnes, II. Fülöp Ágost francia király neje lett volna, ha a pápa beleegyezik, hogy minden „gallusok” ura elhagyja előző nejét, Ingeborgot. Ám a válás nem jön létre, ilyformán Ágnest el kellett bocsátania (noha a szorgalmas és szerelmetes asszonyka már két gyermekkel is megajándékozta urát), és Fülöp Ágost kénytelen visszafogadni hideg északi (dán) hitvesét. A famíliának vannak férfi leszármazottjai is, akik majd szerepet játszanak a magyar történelemben is: Henrik, a meráni herceg, Eckbert bambergi püspök és kiváltképpen Berthold, aki Magyarország egyházi és világi főméltóságai közé „verekszi be” magát. Ők is Gertrud testvérei. (A királyné bátyjai közül Ottó, akinek nevéhez, de nem személyéhez kötötte Katona Berthold „esztelenségeit”, valószínűleg nem járt Magyarországon.)

A pápa László születésekor sietett biztosítani Imrét, hogy a gyermekét tekinti a magyar trón jogos várományosának, míg András leszármazottjait — ha lesznek — mindenkor megilleti a hercegi cím és uralom. András herceg azonban a koronát magának kérte arra az esetre, ha bátyja elhunyna. Reményei nem voltak hiú ábrándok, ugyanis az árpádházi királyok a ritka kivételektől eltekintve nem voltak hosszú életűek. Lászlóval egyszerűen nem kívánt számolni, s fenyegető fellépései újra komoly veszélyt jelentettek Imre és hívei számára. Ez ösztönözte a királyt arra, hogy határozott ellenlépéseket tegyen fia uralmának biztosítására.

Az idő a gyorsabban cselekvőnek kedvez. Imre 1203-ban Varasd közelében találkozót kért öccsétől. Mesélik, hogy a jó király egyszál magában, kezében csupán királyi kormánypálcáját forgatva belépett András herceg sátrába. A megrökönyödött nézősereg közepette kivezette ifjabb fivérét a táborból, vasra verette, majd Kene, utóbb pedig Esztergom várában őriztette (1203 október). Gertrudot — András felbújtó rossz szellemét — megfosztotta vagyonától, és hazaküldte az övéihez német földre.

Ezzel lezárult Gertudis magyarországi szereplésének első felvonása. Férje fogságban, Imre nyugodtan uralkodhatna, az ellenpárt megtöretett, s fiúutódot is adott az Úristen.

Ám az ország és hatalom dolgaiba nagyobb úr szólt bele: a halál.

* * *

Történt pedig, hogy Imre király halálát közelegni érezte, ezért sietett minden intézkedést megtenni. Fiát 1204 augusztusában királlyá koronáztatta, feleségének két vármegyét hitbérül lekötött, s testamentumában meghagyta, hogy Konstancia e két megye minden jövedelme fölött szabadon rendelkezzen. Szabadon bocsátotta Andrást, és fia gyámjává nevezte ki. Kecskére bízta a káposztát, mondhatták a politikában jártas kortársak. Ezzel aztán 1204. november 30-án lelkét visszaadta teremtőjének.

36