Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 11. szám - Darvay Nagy Adrienne: „Szép se volt igen; de egy Alphonsus, egy Caesar állott előttem” - Bánk bán, avagy a magyar férfiideál és ábrázolói
Darvay Nagy Adrienne „Szép se volt igen; de egy Alphonsus, egy Caesar állott előttem” Bánk bán, avagy a magyar férfiideál és ábrázolói M JL V indent leírtak és megvitattak már, amit legnagyobb „nemzeti tragédiánkéról, Katona József Bánk bán-járói lehet és érdemes. Szinte nincs is olyan valamirevaló irodalomtörténészünk, aki ne tette volna le a maga véleményét és szavazatát a Bánk mellett: tanulmányok százai születtek. Minden magyar diák ismeri, elemezte, és könyv született a Bánkkal foglalkozó könyvekről is. Színháztörténetileg sincs talán olyan feldolgozás, amihez még valamit hozzá lehetne tenni. S mégis a tragédiát újra és újra elővesszük, újabb szempontok merülnek fel és újabb tanulmányok születnek. A Bánk bán a magyarság Hamletje, Katona József nemzeti drámairodalmunk Shakespeare-je lett és maradt. A címszereplő pedig — úgy tűnik, örök időkre — a magyar férfiideál. Katona József a Tudományos Gyűjtemény 1821-es évfolyamának hasábjain érinti, milyennek képzeli ő a címszereplőt, és miért is nem engedélyezhette a cenzúra a színházi előadást: „Az érző ember hellyel-hellyel keserűen fölszólal”, „Bánk bán nagysága megho- mályosítja a királyi házét”; „Bánk lépései alatt reng Magyarország”, „ . . . egy hatalmas, egy királyi Bánk nem mint jobbágy öl, hanem mint élet-halál ura hazájának és becsületének teszi meg, mint vetélkedő vetélkedőjén, a maga erőszakos áldozatját”. (1821. IV. sz. 17.) Katona — maga is volt színész — pontosan ismerte a színpad e korai történetének játékstílusát és „rendezői követelményeit”. Kiviláglik ez a dráma szövegen kívüli szerzői utasításaiból, amelyek megegyeznek a korabeli deklamáló, kitartott pózokra épülő színjátszás gyakorlati követelményeivel. Valamennyi érzelmi állapotnak megvolt a szabályozott, legkisebb részletekre is kiterjedő megjelenítési formája, amely a testtartástól a mimikáig mindent megkötött. Katona részben idézett véleményének megjelenése után egy esztendővel adják ki a Gyakorlati illusztrációk a retorikus mozdulatokhoz és játékokhoz című kézikönyvet is. Ezeknek az elvárásoknak megfelelően a szerepek eljátszásában sem a természetes tehetség dominált. A színészeket szerepkörökre szerződtették, amelyeket elsősorban a külső adottságok, orgánum stb. szabtak meg. Katona színpadra szánta művét, a szerepeket pedig a szerepköröknek megfelelően dolgozta ki. Bánk a hősi szerepkörnek felel meg, amely robusztus, szép férfias külsőt igényelt. Nem véletlen, hogy első megformálója Bartha János volt, akit a természet is tragikus hősnek alkotott. Szerencsétlenségére rossz memóriája volt, sokszor végigkiáltozta vagy zokogta az előadást. A korabeli kritikák azonban kiemelték, hogy elementáris kitörésekben igen szuggesztív tudott lenni. „Játékában, ahol eltalálta, érzés és erő volt s az érzés mély és való, az erő férfias, de úgy látszik, nála ez csak vaktában ment jól...” Az első Bánkról nem maradt fenn ábrázolás ebben a szerepében, ám nem sokban különbözhetett azoktól a Barabás Miklós-litográfiákon megörökített alakoktól, amelyeken Körner Zrínyi-jének nagyon hasonló címszerepében ábrázolták. Jelmeze ugyanilyen vagy nagyon hasonló lehetett. A korabeli visszaemlékezésekből és fennmaradt dokumentumokból tudjuk, milyen egyhangú és szegényes volt a jelmeztár. A vezető színészek saját ruháikban játszottak, 28
