Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Katona Imre: Népek, vallások és a társadalmi fejlődés (Vázlatos körkép Földünkről és a Kárpát-medencéről)
összetételű maradt, évezredes alkalmazkodási és vezetési feladatot adott a magyarságnak. Mai feladataink sem sokkal könnyebbek. A Kárpát-medence nemcsak etnikai, nyelvi szempontból vegyes, hanem vallásilag is, és múltbeli egységről sem beszélhetünk. Itt a vallások egybeeshetnek a nagytáji társadalmi munkamegosztásból, a társadalom rétegzettségéből adódó csoportokkal (pl. voltak típusosán paraszti, kisnemesi és polgáribb jellegű felekezetek), továbbá egyes népekkel, nemzetekkel (vannak homogén vallású nemzetiségek, népek, nemzetek, mint amilyen a horvát, a szerb stb.), ezeket azonban át is fedhetik (vegyes vallású a magyarság, a németség és a szlovákság stb.). Idővel nemcsak nagytáji munkamegosztás, hanem bizonyos térbeli vallási eloszlás is kialakult: a magyarság esetében pl. Bécstől távolodva növekszik a protestánsok aránya, de Erdélyben a korai vallásszabadság és az ellenreformáció elmaradása révén ugyanolyan felező patthelyzet alakult ki, mint a távoli Hollandiában. (Mára a szaporább katolikusság ott is, itt is számbeli túlsúlyra tett szert, de a közszellem inkább protestáns jellegű). Az újabb vallásokra való áttérést, régiekre való visszatérést vagy az azokon való megmaradást tömegméretekben nem a társadalmi csoportok vagy a nemzetiségek szabad választása, hanem a polgárosodás szintje, továbbá felsőbb (főúri, állami) akaratok szabták meg, nem pedig maguk a vallások, ill. hirdetőik és intézményeik. így maradhattak meg a rekatolizált Kisalföldön és Dunántúlon a szabadabb jogállású és életvitelű kisnemesek lutheránusnak, a mezővárosi parasztpolgárok pedig kálvinistának, ha ez a társadalmi csoportosítás és megmaradás-visszatérés nem is kivétel nélküli szabály. A török hódoltság szándékkal vagy anélkül is elősegítette a reformációt, a tartós megszállás meg is erősítette, úgyhogy később a volt hódoltsági területen már a refeudalizáció és a rekatolizáció is csak részleges lehetett. Az erdélyi magyarság körében utóbb már nem történtek tömeges át- és visszatérések, a románságról külön szólunk. Nemcsak nagyobb vallási irányzatok (katolikus, protestáns, ortodox), hanem ezeken belül az egyes felekezetek (római és görög katolikus, lutheránus, kálvinista és unitárius) is mind etnikai, mind pedig társadalmi szempontból tovább tagolhatok. Az újkori radikali- zálódás menetében vannak maradi, újító és átmeneti jellegű vallások, sorrendjük talán ez lehetne: ortodox (görögkeleti), görögkatolikus, római katolikus, lutheránus (evangélikus), kálvinista (református) és unitárius; a még kisebb és újabb felekezetekről külön szólunk. Az iménti felsorolás nagyjából időrendi is (a görögkatolikusokat kivéve), s az új és még újabb vallásokhoz az európai és a magyar tömegek is nagyjából a polgárosodás előrehaladásának szintje szerint csatlakoztak. Állami beavatkozás e folyamatot gyorsíthatta, (mint pl. Angliában is), erőszakkal visszatarthatta (pl. Franciaországban), elmaradott társadalmakban (pl. ilyen az orosz, szerb stb.) a hit megújításának törekvései legfeljebb a kérészéletű szekták szintjén jelentkeztek. Nálunk a Nyugatról importált lutheránus vallás először a városokban és a hazai németség körében terjedt, később mind szélesebb tömegeket hódított meg, hiszen a 16. században még nem sokban különbözött a katolikus vallástól, melynek papjait és intézményeit is mintegy örökölte. A magyar protestantizmus már a 16. században legalább 80%-os többségre tett szert, de nem sokáig maradt egységes: e század folyamán nemcsak a katolikusoktól különült el határozottabban, megtörtént a lutheránus és a kálvinista irányzat váltakozása is. Az ellenreformáció befejeztével a lutheránusok mind vallási, mind pedig etnikai szempontból kisebbségbe szorultak: a szlovákok és a németek jelentősebb, de nem többségi hányada maradt meg e hiten, a magyar protestánsok többsége viszont református lett, szórványos kisnemesi rétegek és a magyarságba később beolvadt nemzetiségiek tartották meg a lutheránus vallást. Az indulás pályaelőnye azonban még a rekatolizáció győzelme után is sokáig megmaradt, a számszerű kisebbség ellenére a töröktől megszabadított országban a 18. század első felében az evangélikus papság, polgárság és értelmiség volt a hangadó. Bár maga a kálvinista vallás eredetileg még „polgáribb”, nálunk azonban feudali- zálódott és parasztosodott, így a fejlettebb, polgáribb szinteken megmaradt lutheránusok csaknem minden statisztikai összehasonlítás (műveltségi szint, az iskolahálózat fejlettsége, 83
