Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 10. szám - Katona Imre: Népek, vallások és a társadalmi fejlődés (Vázlatos körkép Földünkről és a Kárpát-medencéről)

A Megváltó sem születhetett pl. Amerikában, még kevésbé Óceániában vagy Ausztráliában, hanem csakis a legfejlettebb római birodalom keretébe tartozó Szentföldön. Az üldözés és az államvallássá nyilvánítás más és más módon ugyan, de mindkét esetben hozzájárult a kereszténység elterjedéséhez.

Sok a hasonlóság a középkor végi, újkor eleji keresztény vallásújító mozgalmakkal: ezek sem valahol Európa peremén, hanem az időközben élre került központibb térségekben bukkantak fel az előzőkénél gyorsabb egymásutánban. Terjedésüket a polgárosodás szintje szabta meg, az új egyházak tagjai azonban megreformált vallásuknak és intézményeiknek tulajdonítják a haladást, miként az ortodoxok is saját hitük szerint kívánják e „tévútra” tért keresztényeket visszatéríteni, megmenteni. Bonyolítja a helyzetet, hogy a fejlődés menetének meglehetősen széles skáláján voltaképpen nem vallások, hanem társadalmi csoportok, népek, nemzetek s más közösségek helyezkednek el. Mindezek saját magukhoz mérnek másokat, fölénytudatuk esetleg a vallástól is táplálva, kicsúcsosodhat a kiválasztottság és a felsőbbrendűség gőgjében. A tartósan békés együttélés különösen nehéz a vegyes nemzetiségű és vallású területeken, mint amilyen a Kárpát-medence is, mely nemcsak Európa, hanem bizonyos vonatkozásban egész Eurázsia is kicsinyben. Nagyon kevés olyan tartósan exponált helyzetű nép, nemzet van a világon, mint amilyen a magyar. Erről egy futó pillantás is meggyőzhet bennünket.

Földünk ötmilliárd lakója a középső kőkorinak vehető szinttől (bennszülött ausztrálok) a csúcstechnológiával élő fejlett társadalmakig (amerikaiak, nyugat-európaiak, japánok) a fejlődés meglehetősen eltérő fokozatain helyezkednek el; a számokat kikerekítve, fajunk több tízezer foglalkozást űz, háromezer nyelvet beszél, csaknem félezer vallást követ, másfél száznál több állam keretébe van beszorítva, s végül mintegy félszáz fajtára tagolódik. E közösségi jegyek egymást ugyan feltételezik, de már a felsorolt számok is jelzik, hogy a fejlettségi szint, az állam, a nyelv, a vallás és a fajta nem esik egybe. Az emberiség 90%-a vegyes nemzetiségű országban él, hasonló a helyzet a vallásokkal is; így nemcsak minden fölénytudat alaptalan, hanem minden felülről erőltetett társadalmi, faji, nyelvi vagy vallási homogenizálás is emberiségellenes bűntett. E sokféle összetevő közül emeljük ki a vallásokat, és nézzük kissé közelebbről a Kárpát-medencét, mely szerencsés esetben modellül szolgálhat, de nem önmagában, tágabb vagy szűkebb környezetéből ki nem szakítható.

Az egész földkerekségen Eurázsia a legnagyobb kiterjedésű, a legnépesebb és kétségkívül a legdinamikusabb történelmű kontinens, melynek idővel önállóvá vált félszigete: Európa vette át a vezetést, s a közeljövőben talán újra vissza is szerezheti. A Kárpátmedence Európa földrajzi közepétől kissé nyugatabbra, a gazdaságitól és a népességitől valamivel keletebbre, a közlekedésinek viszont majdnem kellős közepén van; tökéletes földrajzi egység. Éghajlata átmeneti, váltakozó: a szárazföldi, a déli és nyugati tengeri hatások felváltva érvényesülnek, emlékeztetve egyéb nyugatról, délről és keletről érkezett történelmi hatásokra is. Térségünk a földrajzi egység ellenére, etnikai vagy vallási szempontból soha nem volt egységes, épp ellenkezőleg: nagy nyelvcsaládok (germán, román, szláv), vallások (katolikus, protestáns, ortodox), különféle népek találkozásának, együttélésének színtere. Az egész térség tipikus átmeneti övezet a fejlettebb Nyugat és az elmaradottabb Kelet és Dél között, a betagolódás és a felzárkózás is évezredes folyamat. Egységes szervezetű és vezetésű államot a népvándorlás hullámain érkezett, a középponti medencébe települt hunok és avarok, majd náluk tartósabban a magyarok tudtak kiépíteni; az elődök még a keleti, a magyarok már a nyugati orientációt képviselték. Történelmünk folyamán tipikus peremnépből váltunk közbülső, összekötő szerepet betöltő nemzetté. Ez a szerepcsere nemcsak állandó helyváltoztatással, hanem életforma-váltással és nagy véráldozatokkal is járt. Minden belső ingadozás, erőszakos külső beavatkozás ellenére is térségünk Kelet-Dél-Nyugat közötti helyzete maradt: itt végződik a román, a gót, a reneszánsz és a barokk stílus is. A magyarság a kereszténység nyugati formájához csatlakozott, és ezt megreformáltan is megőrizte, a Kárpátoktól keletre nemcsak a történelmi stílusok, hanem e modernebb vallások is hiányoznak. Maga a Kárpát-medence egésze átmeneti, vegyes

82