Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 10. szám - Gosztonyi Péter: Szovjet csapatok Magyarországon

A Mikojan/Szuszlov, illetve Nagy Imre közötti megállapodás a szovjet csapatok további budapesti alkalmazására is kitért. A magyar fél az idegen csapatok kivonását szorgalmazta. A kormány először általános fegyvemyugvást rendelt el, majd bejelentette: egyetértésben a szovjet vezetőkkel, október 30-áig megtörténik a budapesti szovjet egységek kivonása a fővárosból.

A szovjet csapatokat megtépázták az elmúlt napok eseményei. Október 24-étől kezdve az utcákon és tereken táboroztak. Miként a középkorban volt szokás, amolyan szekértáborhoz hasonlóan. Az utánpótlás is akadozott. Hol volt hadtáp, hol nem. így a katonák nélkülöztek. Rossz volt a szervezés is. Minden vonatkozásban. Egyetlen példa erre: a fővárosba felrendelt csapatok olyan térképekkel rendelkeztek, amelyeken az utcák és terek nevei még az 1945 előtti időkből származtak. Ilyen térképekkel pedig nem lehetett kiigazodni Budapesten! Ugyancsak baj volt a harcikedvvel. Kik ellen harcoltak a szovjet katonák? Tisztjeik szerint imperialisták ellen, nyugati fasiszták ellen. Tőlük kellett megvédeni a magyar népet! De a valóság ennek ellent mondott. A vörös csillagos kiskatonákkal fiatalok, munkások és diákok álltak szemben, s kezükben nem nyugati típusú géppisztoly, hanem szovjet fegyver volt. (Október 25-én például a Különleges Hadtest politikai osztályvezetője megtiltotta, hogy a kiskatonák között kiosszák a Pravdát. A Budapestről szóló hírek tele voltak hazugságokkal, így magyarázta ezen elhatározását Fiszun ezredes, a politikai osztály vezetője ...)

Amikor 1990-ben, 34 évvel a forradalom után, az egykori századost Vitalij Fomint a felkelők harcmodoráról kérdeztük, a mai hadtörténész, a szovjet hadsereg nyugalmazott ezredese erről így beszélt:

„A szabadságharcosok rendszerint kis csoportokban harcoltak. Ellenállási gócokat építettek ki, például a Corvin mozinál, a Széna téren vagy Csepelen. Tankjaink ellen gyakran alkalmazott fegyverük a ,Molotov-koktél’ volt, ez a lazán dugaszolt benzines palack, amely a páncéloshoz ütődve felrobbant. Ezek a rögtönzött módszerek igen hatásosnak bizonyultak a szovjet harckocsik ellen. A tankok csak nehezen tudtak mozogni, s a páncélos erők — különösen a szűk utcákban — nem voltak képesek felvenni a versenyt a fiatal magyar harcosok mozgékonyságával. A szovjet erőket az is akadályozta, hogy a harckocsik gyalogsági támogatása elégtelen volt. A szovjet katonák tehát nehéz helyzetbe kerültek Budapesten. Amikor például azzal próbálták szétoszlatni a tömeget, hogy,„Menjetek haza!’, az volt a válasz: ,Ti menjetek haza!’ Erre nehéz volt bármit is mondani.. ”

Október 30-áról 31-ére virradó hajnalon a szovjet—magyar megegyezés értelmében Lascsenko csapatai elhagyták Budapestet. A legtöbb egység azonban a főváros határánál nem ment tovább ... Megállt, majd tábort vert. Várakozott. Magatartásuk a magyaroknál értetlenséget váltott ki. Mi történt?

Valami ugyanis történt, amire válasz tulajdonképpen a mai napig nincsen. Illetve, amire csak közvetve tudunk választ adni. Magyarországtól több ezer kilométernyi távolságba ezekben a napokban robbant ugyanis ki a közel-keleti válság. A „szuezi háború”, amely drámai módon kihatott hazánk sorsának további alakulására. Röviden elmondva a következők történtek:

Október 29-én a kora délutáni órákban az izraeli hadsereg — a brit—francia—izraeli megegyezés értelmében — megkezdte hadműveleteit a Sínai-félszigeten az egyiptomi hadsereg ellen. Nasszer csapatai visszavonultak. Az izraeli hadsereg gyors iramban közeledett a szuezi csatorna keleti partjához. Október 30-án a francia és a brit kormány ultimátumot intézett a hadviselő felekhez. Tartalma: mindkét ország haladéktalanul szüntesse be a harcot, és 10-10 mérföldre vonja vissza csapatait a Szuezi-csatorna térségéből. A „hajózás szabadságának biztosítására” pedig brit és francia csapatok ideiglenes jelleggel megszállják Port-Said, Iszmailja és Szuez városokat.

Nasszer kormánya — háta mögött a szovjet biztatással — visszautasította az ultimátumot. Az izraeliek pedig válasz nélkül hagyták a felszólítást — a közösen kialakított „forgatókönyv” szerint. Ez a tény szabad utat nyitott a briteknek és a franciáknak, hogy megkezdjék hadjáratukat Egyiptom ellen. November 1-én repülőgéptámadást intéztek

72