Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 10. szám - Gosztonyi Péter: Szovjet csapatok Magyarországon

egyiptomi katonai berendezések és városok ellen. Ugyanakkor előkészületek történtek szárazföldi csapatok Egyiptom való partraszállására. November 1-ére az izraeli hadsereg szinte teljes szélességében uralta a Szuezi-csatorna keleti partját. E kiélezett politikai helyzetben a világ közvéleményének figyelme az Egyesült Államok felé fordult. Mit tesz most Washington? Odaáll-e nyugati partnerei mellé? Állást foglal-e a Szovjetunió egyiptomi szövetségesével szemben? Az USA elnöke ekkor Eisenhower tábornok volt. Feltételezték, hogy katonaemberként értékelni tudja a válsághelyzetet, és a két világ konfrontációs állapotából levonja a szükséges következtetést. Bonyolította mindezen körülményeket az is, hogy az Egyesült Államok 1956 november elején választási lázban élt. Eisenhower politikai mandátuma lejárt. Demokraták és repub­likánusok az Amerikában szokásos négy éves periódus után választásokra készültek. Ilyen időszakban Amerika külpolitikai vonatkozásban szinte béna. Minden figyelem és érdeklő­dés a belpolitika felé fordul. Hiszen nem véletlen, hogy a brit—francia—izraeli háborús trió Egyiptom elleni fellépése időpontját éppen október legvégére — november elejére időzítették! Kiszámíthatták, hogy Szuezzal kapcsolatos terveikhez az USA részéről kevés megértést fognak kapni. Legjobb esetben jóindulatú semlegességgel számoltak az USA részéről. T évedtek. Az Eisenhower-kormány — saját politikai etikájáról vezéreltetve — a közel-keleti háború kitörése napján már a brit—francia—izraeli kaland ellen fordult. Diplomáciája nyilvánosan elítélte az Egyiptom elleni háborút — arra is gondot fordítva ugyanakkor (bár erre Moszkvában nem számoltak), hogy titkos vagy kevésbé titkos csatornákon keresztül arról biztositsa a szovjet vezetést, hogy a washingtoni adminisztráció a „magyarországi eseményeket” tulajdonképpen szovjet belügynek tekinti. (Erről részletek olvashatók a Washingtonban 1990 decemberében kiadott Foreign Relations of the United States, 1955 —1957, volt. XXV. Eastern Europe című kötetben.) Más szavakkal: a jaltai, a potsdami egyezmények az USA részéről még mindig érvényesek. Ez a „jelzés” Hruscsov számára az adott időben — október végén az Istenek ajándéka volt. Azt jelezte, hogy a nyugati, az „imperialista” hatalmak tábora nem egységes, hanem megosztott. Noha október 30-áig még nem volt biztos a dolgában az örök bolsevista kétely ott motoszkálhatott az agyában: hátha csel, amit most vele Amerika megjátszik? Hátha be akarják ugratni valamilyen kalandba?, kezdte felülvizsgálni ez ideig foganatosított magyarországi politikáját. Buda­pesten ez még nem volt észlelhető. Október 30-án délelőtt Mikojan és Szuszlov még a régi stílusban tárgyalt Nagy Imrével, neki reményt nyújtva egy, a szovjetektől is támogatott békés politikai kibontakozáshoz. Hogy mi is történt Moszkvában, a Szovjet Kommunista Párt elnökségénél október 30-án, ezt még ma is titok fedi. Csak azt tudjuk, hogy a megváltozott világpolitikai helyzetben (a közel-keleti háború árnyékában) parázs vita folyhatott a Kremlben Magyar- országról. A „héják”, a beavatkozáspártiak, a szovjet birodalom egységéért álltak ki. Az ellenpárt, a „galambok” (Hruscsov nem ide tartozott!), a világkommunizmus ügyét látták veszélyeztetve, ha a Szovjetunió magyar szövetségesével szemben ismét a katonai inter­venció fegyverével él. Hiszen a világban a Szovjetunióval szimpatizálók tömegét veszítheti el! Hruscsov 1971-ben Nyugaton megjelentetett memoárjaiban (amelynek hitelessége időközben bebizonyosodott) azt írja: „Hosszas fontolgatás után az elnökség úgy döntött, hogy megbocsáthatatlan lenne, ha félreállnánk és nem volnánk hajlandók segítséget nyúj­tani a magyar elvtársaknak...” (Vagyis, ha kiengednénk Magyarországot a szovjewt blokkból). A szovjet pártvezetők magyar ügyben a Moszkvában jelenlevő kínai pártvezetőkkel is értekeztek. Ok is beavatkozás pártiak voltak. Végül is Hruscsovra maradt a döntés joga. A pártvezető veje, Alekszej Adzsubej visszaemlékezéseiben megírja, hogy október 30-ról 31 -éré virradó éj jel Hruscsov igen keveset aludt. Még reggel is azt mérlegelte Magyarország jövőjét. „Vessek-e be csapatokat, vagy várjam meg, amíg a szocializmushoz hű erők elég erősek lesznek ahhoz, hogy a magyar ellenforradalommal végeznek? És ha ez nem sikerül? Ha az ellenforradalmárok időlegesen felülkerekednek? Akkor bizony sok munkás vére fog 73

Next

/
Thumbnails
Contents