Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 10. szám - Vörös János vezérezredes, vezérkari főnök visszaemlékezése 1944. október 15-ére (Közzéteszi: Markó György)

Lászlót felelősségre vontam, hogy miért nem lett a parancs kiadás előtt nekem bemutatva. Erre ő azt a választ adta, hogy a lényeg, a harc folytatása a parancsban benne van. Azután kezdtem a parancsot helyesbíteni, de László kijelentette, hogy az ügy már el van intézve, ezen változtatni nem lehet, ez nekem amúgy is csak tudomásul szolgál, én írjam alá, mert ha alá nem írom ma, akkor aláírom holnap. Ezen eseménynél feleségem is jelen volt és közbeszólt, hogy semmi esetre se írjam alá. László kijelentette, hogy ez az ügydarab már úgyis csak az irattárba megy, és újabb intézkedést nem adnak le. Jelentette, hogy a hadseregekkel már el van intézve a kérdés, és a hadsereg-vezérkarifőnökök jelentették, hogy nem teszik le a fegyvert, és a csapatok tovább harcolnak. A vita még tovább folyt, hogy végül a súlyos idegállapotomban aláírtam-e, vagy nem az ügydarabot, arra nem emlékszem. Az aláírás egyébként sem jelentett akkor már szerepet.40

Közben a hadműveleti területen a visszavonulás folyamatban volt, bár az 1. hadsereg többszöri parancsom ellenére későn kezdte meg a visszavonulást, és már 15-én a Kárpátok átjáróinak szabadnak kellett volna lenni. Az 1. hadseregparancsnok figyelmét még 15-én este41 felhívtam arra, hogy csak a balszárnyára ügyeljen, nehogy a németeknél ez feltűnő legyen. Ugyanis a balszárnyhoz csatlakozott a páncélos német hadsereg.42 A többit erőteljesen mielőbb a Tiszára irányítsa vissza. Erre a parancsra azonban már csak azért volt szükség, mert az előző parancsaimat vagy egyáltalában nem, vagy csak vontatottan hajtották végre.43 Ezzel ellentétben a 2. hadsereg és [a] VII. hadtest a ki[adott utasításokat végrehajtotta.]

16-án [a] hajnali órákban megjelent nálam egy SS ezredes, aki felszólított, hogy tartózkodjam az irodahelyiségemben, és további intézkedésig azt nem hagyhatom el. Egyben közölte azt is, hogy kihallgatásomra nagy súlyt helyeznek, és arra rövid időn belül sor kerül.

Közben ágyúdörej és harci zaj volt az épület körül, német harckocsik a Vár felé robogtak és a vár körül szintén harci zaj volt hallható. Kapitánffy vezérkari őrnagy44 rendkívül örült a helyzetnek, és további parancsaimat nem volt hajlandó teljesíteni. Segédtisztjeim, Sár- közy és Róna alezredesek45 géppisztollyal szerelték fel magukat és jelentették, hogy elhurcolásomat fegyverrel is meg fogják akadályozni, mert az összes ajtók és az előszoba környéke SS-géppisztolyosokkal volt körülvéve, tehát tisztában voltak azzal, hogy az én ott-tartózkodásom csak időleges. A Várból hallható rövid harci zaj után hallottam, hogy a kormányzót és környezetét elvitték.

Reggel 8 óra körül megjelent nálam Csatay Lajos honvédelmi miniszter,46 aki a helyzetről egyáltalán nem volt tájékozódva, és kérdezte, hogy én mit fogok cselekedni és mit ajánlok neki. Közöltem vele, hogy egyáltalában nem tudom, mi fog velem történni, mert amint láthatta, géppisztolyos német katonák vannak itt, és én nem hagyhatom el a helyiséget. Azt mondta, hogy ő még az irodájában nem volt, nem tudja, hogy ott is nem ez-e a helyzet. Mondtam neki, hogy ő is ugyanarra a sorsra jut, mint én. És akkor kérdezte, nem lenne-e jobb valamilyen úton-mó^on megszökni... 47 Én közöltem vele, hogyha sikerül innen bármi úton-módon eljutnom, azonnal átmegyek az oroszokhoz. Ekkor ő feltette a kérdést, nem lenne-e célszerűbb egy repülőgéppel Svájcba menni. Én azt válaszoltam, hogy repülőgépet akár Svájcba, akár Ankarába, akár Londonba, akár Rómába lehetne valahogyan szerezni, és repülhetünk, azonban a reánk háruló feladatot csak az oroszoknál tudjuk megoldani. Tehát, ha nekem alkalmam nyílik a szökésre, feltétlenül az oroszokhoz megyek át. Azután Csatayval még a kormány helyzetéről beszélgettünk és közöltem vele, hogy hallomásom szerint a németek élén Lakatos miniszterelnök48 is megjelent a Várban. Ő még a kormány tehetetlenségét emelte ki, azután elbúcsúztunk, és ő irodahelyiségébe távozott és többé nem találkoztunk.49

A nap folyamán hallottam, hogy magasabb rangú katonák a miniszterelnökség körül tolongnak, élen László Dezső altábornag[gyal] és Major Dezső altábornaggyal,50 hogy mielőbb hűségesküt tehessenek Szálasinak.

Amikor feleségem 16-án délután megtudta, hogy fogoly vagyok, sürgette a sza[badon- bocsájtásomat]. Ugyanis feleségem, aki 15-én délutántól fogva állandóan velem volt,

56