Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Költő László - Szentpéteri József: Adatok az avar asszimiláció kérdésköréhez
A dombhát közepén elhelyezkedő Árpád-kori és késő középkori település házai, kemencéi, illetve egyéb objektumai sok sírt megsemmisítettek. Az Árpád-kori telep szórvány leletei között előfordultak III. Béla király (1172—1196) bronzpénzei is. A későbbi időszak emlékei közül érdemes megemlíteni azt a 34 darab ezüstdenárból áló éremkincset, amelyet egy kemence hamusgödrébe ástak bele, és Báthori István, valamint III. Zsigmond lengyel királyok idejéből — az 1584 és 1599 közötti időszakból — származik. A sírmezőt használó népesség lakóhelyét a Papkert „B” lelőhelytől északra, mintegy 800 méterre levő dombon találtuk meg (Papkert „A”), ahol egy hullámlovas és fenékbélyeges kerámiatöredékekkel a 9. századra keltezhető, földbe mélyített, kőkemencés ház maradványaira bukkantunk. A házban és környékén előkerült leletek azonos jellegűek a temetőben találtakkal. * * * Az ásatás során előkerült késő avar kori emlékanyag a korabeli védelmi rendszer katonai feladattal felruházott népességéről tanúskodik. Erősen hierarchizált társadalmi rétegződésük szerint feltűnően gazdagon felszerelt lovas harcosok sírjait és közrangú családok egymástól elkülönülő temetkezéseit találtuk meg. A jelenlegi ismereteink alapján a 8-9. század fordulójától keltezhető lovas sírok gazdagsága annál is inkább feltűnő és gondolkozásra késztető, mivel a források szerint ebben az időben már megindultak azok a frank és bolgár hadjáratok, amelyek néhány rövid évtizeden belül az avar politikai hatalom felbomlását eredményezték. A közösség élete a Karoling-hadjáratok után sem szűnt meg, sőt a lakott hely, illetve temető magyar honfoglalás utáni kontinuitása is nagymértékben valószínűsíthető a régészeti leletek elemzése alapján. A temetőben megfigyelhető, egymással határos régészeti korszakok tárgyi emlékei egyazon leletegyüttesekben is előfordulnak, nem csak közvetlen egymás mellett levő temetkezéseknél. Ez is utal arra, hogy a régészeti kultúra megváltozása (főként olyan esetben, amikor ez a tárgy típusok keveredésével is bizonyított) nem jelent feltétlenül etnikai változást, hiszen az anyagi kultúra átalakulása hatalmi változások függvénye lehet, ameny- nyiben ennek következtében az egyes használati eszközök, viseleti tárgyak beszerzési forrásai, valamint a gazdasági, kulturális kapcsolatok is megváltozhatnak. Összefoglalva: a vörsi lelőhely jelentőségét az adja, hogy egyazon temetkezési helyen találjuk meg a késő avar kori, a IX. századi, honfoglalás és kora Árpád-kori népesség régészeti emlékeit. Annak eldöntése azonban, hogy valóban egy folyamatosan itt élő lakosság temetkezéséről van-e szó, amelyhez a frank közigazgatás bevezetése után, illetve a magyar honfoglalással újabb jövevények csatlakoznak, vagy pedig az alaplakosság változatlan megmaradása mellett csak az anyagi kultúra változásait észlelhetjük, további kutatásokat igényel. A temető feltárásával párhuzamosan folytatjuk a már megkezdett természettudományos vizsgálatokat: a fémleletek kémiai összetételének analízisét, az antropológiai és zoológiái anyag feldolgozását, a csontok aminósav-tartalmának kémiai változásán alapuló abszolút kormeghatározást. Olyan módszereket is felhasználunk az elemzés során mint a pollenanalízis és a csontvázak szerológiai vizsgálata. A teljes feltárás előtt korai lenne még bizonyosat mondani, de úgy érezzük, megvan a lehetősége annak, hogy ebben a temetőben talán nyomon követhető a késő avar kori lakosság továbbélése és beolvadása a honfoglaló magyarság soraiba. 77
