Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 10. szám - Harmatta János: Irániak és törkök Közép-Ázsiában

Harmatta János

r

Irániak és türkök Közép-Azsiában

JL _A.türk törzsek Közép-Ázsiában és Kelet-Európábán való megjelenésének időpontja régi vitatott kérdése a tudományos kutatásnak. Általában az Ural folyó Ptolemaiosnál (i. sz. II. század) felbukkanó AaiE, (gen. AátKO<;) nevét valamint az ugor alapnyelv (ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről) török jövevényszavait tekintik a türk ethnikum és nyelv első nyomának ezen a területen.1 Az utóbbiak átvételének pontos idejét azonban egyelőre nem lehet meghatározni, a AcüE, név török magyarázata pedig nyelvészeti szempontból többféle akadályba ütközik.2

Valóban, Kelet-Európa és Közép-Ázsia nagy folyóinak nevei Ptolemaiosnál még egységes iráni víznévrendszert alkotnak: 1. ’Pő ’Volga’ < közép-iráni *Rd < ó-iráni *Raha-, 2. Aái'é, ’Ural’ közép-iráni *Dayik < ó-iráni *Davyika~, 3. ’IáSroq ’Emba’ < közép-iráni *Yast < ó-iráni *Yast < ó-iráni *Yasta~, 4. ’ÍIóppo«; ’UyiT (?) < közép-iráni *Rsmm < ó-iráni *Ramna-, 5. ’Iac,á<px0q ’Syr-darya’ < közép-iráni *Yaxsärt < ó-iráni *Yaxsa- varta-, 6. ’ra^oq ’Amudarya’ < közép-iráni * Vaxs < ó-iráni *Vaxsu~. így nem sok valószínűsége van annak, hogy az i. sz. II. században az Ural folyónak török neve lehetett volna. Később a nyugati türkök az iráni *Dayik ’Ural’ nevet *D’ayiq alakban vették át, ezt tükrözi a Menandrosnál (VI. század) előforduló AaíE, íráskép, majd interdialektális átértelmezéssel az egyes török nyelvekben Jayiq illetve Yeyiq lett a név alakja.

Türk ethnikai elemek először minden valószinűség szerint a hunok vándorlásának keretében a IV. század második felében jelentek meg Kelet-Európábán. Minthogy azonban a nyugati irányú hun mozgalom az Arai-tótól és a Syr-daryától északra zajlott le, a türk ethnikum a IV. században még nem érintette Syr-darya és az Amu-darya közének irániak lakta területeit. Igaz ugyan, hogy az i. sz. III. század végén a hírnök egyik ága Sogdianét is elfoglalta, s a IV. század folyamán säsänida vazallus királyságként Kusänsahr- ot is megszerezte. Azonban ez a déli hun ág, amely a forrásokban Chionitae, xywn *Xyun, Hunna néven jelenik meg, a fennmaradt szerény nyelvi szórványemlékek — nevek (Grum- bates < *Tun-pat, Kidara, Prnxwnd *Farnxund) alapján ítélve türk ethnikai elemeket — az európai hunoktól eltérően — nem foglalt magában.3

A IV. század közepe táján a szogd területet a chionitáktól a hephthaliták foglalták el4 és tartották hatalmukban a VI. század hatvanas éveiig. A hephthaliták fennmaradt nyelvemlékeik tanúbizonysága szerint saka típusú, keletiráni nyelvet beszéltek.5 Figyelemre méltó, hogy az egykorú kínai és a későbbi arab-perzsa források még a Hephthalita Birodalom legnagyobb kiterjedése idején sem említenek olyan, a Syr-daryától északra eső területeket, amelyek a hephthaliták hatalma alá tartoztak volna.6 Ennek bizonyára az lehetett az oka, hogy a Syr-daryától északra elterülő steppéken ekkor már azok a türk ((oauz, qarluq stb.) törzsek nomadizáltak, amelyekből később a nyugati türk törzsszövetség alakult.

Közép-Ázsia északi, a mai Kazahsztánt magába foglaló steppei részén tehát a hunok nyugatra és a chioniták és hephthaliták délre vonulása után a IV. században már a türk ethnikai elem kerülhetett túlsúlyba, és a még ott maradt iráni néptöredékeket fokozatosan magába olvaszthatta. E hosszú, évszázadokig tartó folyamat részleteibe nyelvi forrásanyag hiányában egyelőre nem tudunk bepillantást nyerni. Mégis, a VI. században bekövetkező események, a nyugati türk törzsszövetség megalakulása és támadása a Hephthalita Birodalom ellen jelzi, hogy a Syr-daryától északra eső területeken ekkor már a türk ethnikum volt az uralkodó elem, mégha a régebbi iráni lakosságnak maradtak is nyelvi nyomai.

60