Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 10. szám - Charles Baudelaire: Az albatrosz, Megfelelések, Egy dög (versek - Tornai József forditásai)

A forma szertehullt, nem volt szinte csak álom, alig kivehető alak,

amit majd a művész az elfelejtett vásznon emlékezetből összerak.

A sziklák mögül egy megriadt szuka nézett haragos szemével felénk, arra várt, mikor a koncába beletéphet, hiszen abból járt neki még.

— S te is ilyen leszel, mint az iszony e roncsa, mint ez a fertözet-halom, két szemem csillaga, édenem napkorongja, ó szenvedélyem, angyalom!

Igen, ilyen leszel, gráciák királynője, az utolsó kenet után; vadvirágok alatt, kövér gazzal benőve penészedsz csontok halmazán.

De mondd meg, gyönyörűm, a férgeknek, kik ezren harapnak csókjukkal beléd, hogy én őrzöm minden szétoszladó szerelmem

alakját s égi lényegét.

Tornai József fordításai

59