Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Tolnai Ottó: Új Tolnai lexikon (irodalmi forgatókönyv)
rettegésben élnek. A bontástól félnek. Házuk, kamrájuk, budijuk, utcájuk, a Telep bontásától. Ezek a kulipintyók úgy húzódnak meg a Limán és az Újtelep toronyházai között, mint a kisnyúl, a félelmében megőszülő kisnyúl a két elefántcsorda között, amely már hívja egymást, amelynek cölöpverő léptei már odadön- genek. Ezek az emberek pontosan érzik, az ő világukat már rég áthúzta egy abszurd átló az építészek lilakockás papírosán. 15. A szerző háttal. Majd lassan ismét felénk fordul. Az itt, szanaszét látható fotók közül először is édesanyám képe felé közelítsen a kamera. Nem tudom, a kamera tud-e simogatni. Próbáljon meg. 16. Ez itt édesapám és a bátyám, Zoltán. Valamikor ő is verseket írt, de most már csak a Svejket olvassa olykor — nagyokat röhögve — újra, és bélyeget gyűjt. Mondhatom, nagyon irigylem ezekért, mármint, hogy abba tudta hagyni a versírást és a Svejk meg a bélyegek miatt. Van egy húgom is, Klára. Ő éppen nincs ezen a fényképen. És volt még egy húgom is, Gyöngyvér. Korán meghalt szegényke. Ugyanabban a temetőben nyugszik, mint Roxerék kislánya. 17. Édesanyám fényképe itt áll a Tolnai Lexikon mellett. Akárha valaki más rendezte volna el ezt az asztalt — és mégis abszolút pontosan. Ott, a polcon van egy másik, teljes sorozata is a Tolnai Lexikonnak. A Tolnai Világlapja is megvan valahol, és a Világtörténet kötetei is fel-felbukkannak olykor a könyvkupacokból. De nekem ez a kedvenc kötetem. Ezt hordom magammal: mondhatom, nagy sikereim vannak vele világszerte. Elsősorban a csipke fejezet (címszó) miatt kedvelem — én ezt olvasom újra és újra, mint bátyám a Svejket. 18. A lexikon csipke fejezetének képei. 19. Külön, afféle könyvjelzőként a lexikonban egy csipkeszegélyű szentkép és egy csipkésen vágott kis baba- vagy papruha, amelyen kézzel Szép ülés, Hallgatás, Figyelem, Imádság, Szépen nyújtani a kezet, 10 órakor ülve maradni és a Nem feleselni felírások olvashatók. 20. A Színésznő részletet olvas fel Máriás Béla hőse: a Csipkehúsú című esszéből. 21. A lexikon fedőlapja. 22. A Színész részletet olvas fel a New York-i beszédből. New York-i beszéd Tolnai Ottónak hívnak. Ám — s már itt elkezdődnek a problémák, már itt elkezdődik a költészet —, igazi nevem Kracsun (románul, mert őseim egyik ága minden bizonnyal román eredetű: craciun — karácsony); nagyapámat ugyanúgy hívták, mint a szerb barokk legnagyobb festőjét: Kracsun Tódor — Teodor Kracun (később a festő Kracuno- vicra változtatta nevét). Úgy tanulmányozom festészetét, lévén képzőművészeti kritikus, úgy írok a képeiről, ikonosztázairól, mintha nagyapám, a kanizsai hentes festette volna őket. Mondanom sem kell tehát, hogy akkor ez a festészet (festészetem) eleve azok munkáihoz áll közel, akik, mint Rembrandt, Goya, Soutine és Bacon, kettészelt ökröket, ökör-krucifixeket, leforrázott libákat festettek. És hát az ő tanítványaik munkásságához, az itt, New Yorkban sem ismeretlen Dadóé- hoz, Velickovicéhez, Ljuba Popovicéhoz. 9
