Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Tolnai Ottó: Új Tolnai lexikon (irodalmi forgatókönyv)
(később olvastam a pesti srácok valóban el is lopták a regény főhősét adélkát a vastag farkú skorpiót és egy rádióba rejtették miközben a pesti rádiók megállás nélkül ismételték adélka marása életveszélyes de hát kit érdekelnek a pesti srácok) sammy davis-lemezeket hallgattam vég nélkül mostanában albert schweitzer spielt bach állandóan magamnál hordom azt a fényképet amelyen a lambaréné-i kórház udvarán vérhas lepra etc egy pelikán (rózsás gödény) lépked a pillangónyakkendős agg orgonás után a minap a vakvágány szemetében egy kerekekre szerelt nagy műanyag pelikánt találtam árvasága az eső a hó az erős dögbűz élővé varázsolta akárha megnyílt volna a vakvágány az azúr-expressz előtt szó nélkül indultam utána a virág utcába fel fel a fehér létrán fel a feketén és most itt battyog a rothadt kaptafa társaságában a végtelen asztallapon kisfiam te még mindig játszol kérdezi gyerekeimre kacsintva anyám míg mások gyűléseken szónokolnak te ezt a leprás műanyag gödényt huzigálod a világporban A potya selyemgyár nem ecetgyár az uram mondta az övsömörrel bajlódó kedves bácsi nem az ecetgyár kéménye az ott a vakvágány felett amelyet ön afféle vízjelként próbál oeuvre-jébe nyomni örültem a potya selyemgyárnak oeuvre ide oeuvre oda hisz titkon éppen itt e szörnyű vakvágányon fektettem le lapu meg puffadt disznódögök alá egy sárga woytila-kötetet csúsztat elém mondom tavaly romában láttam woytilát ült a kis kemény parasztforma filozófus a magas trónon a szoknyája alól kikalimpált nagy pirosbarna mokaszinja aztán erős kezével engem is megáldott vacogni kezdtem érzem megfázok 7
