Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 9. szám - Bártfai Szabó László: Nehéz idők koronatanúi (Náray Antal vezérőrnagy és Lajtos Árpád vezérkari őrnagy visszaemlékezései)

ni eseményeit írja le 1942. októberétől a hadsereg maradványainak 1943. tavaszi hazaszállításáig. Náray Antal tehát többéves korszakot tár fel nagy vonalakban, ezen belül kiemelten ismertet egyes döntő eseményeket és folyamatokat, Lajtos Árpád munkája egy konkrét hadtörténeti időszakra: a doni csatára irányul.

Náray Antal 1945-ben vetette papírra emlékezéseit, így az majd hogy nem naplójellegű, Lajtos Árpád 1984-ben fejezte be a doni események visszaidézését, részben a megmaradt dokumentumok felhasználásával.

Náray Antal visszaemlékezése, 1945.

A kötetet Szakály Sándor hadtörténész rendezte sajtó alá, ahhoz részletes ismertető-elemző tanulmányt írt, melyben tájékoztat a szerző életútjá- ról, a visszaemlékezés közel 40 évi „rejtőzéséről”. Fejezetenként rendkívül alapos, a lexikális értéket jóval meghaladó jegyzeteket írt, melyekben kiegészíti, magyarázza a leírt események egyes vonatkozásait, közli a szereplő személyek fontosabb életrajzi adatait is. A jegyzetek, a szerző itt-ott csak nagy vonalakban ismertetett események jobb megértését is szolgálja. (A Névmutatóban az oldalszámok tévesek, mindenütt 2 oldalt le kell vonni. Pl. Csáky István 47. helyett a 45. oldalon szerepel.)

Náray Antal mint a Legfelső Honvédelmi Tanács vezértitkára, majd a Magyar Távirati Iroda és a Rádió elnöke „hivatalból” tanúja és közreműködője volt a jelentős, sőt döntő fontosságú politikai és katonai elhatározásoknak. Személyes, közvetlen, sőt baráti kapcsolatai lehetővé tették, hogy eddig ismeretlen politikai megnyilatkozásokat örökítsen meg, mentsen át az utókor számára. Horthy Miklós kormányzó mindvégig személyes bizalmával tüntette ki Náray Antalt, de szoros kapcsolatot tartott fenn gróf Teleki Pál miniszterelnökkel és a kormányzó két fiával: a Donnál hősi halált halt Istvánnal, és a német megszállást követő ellenállási kapcsolatai miatt, a németek által elhurcolt Miklóssal.

Mindezt azért emelem ki, mert Náray Antal őszinte „vallomása” megcáfolhatatlanná teszi, milyen hallatlanul bonyolult, nehéz, később már kétségbeejtő helyzetek sorozatában kellett döntenie Horthy Miklós kormányzónak és az egész, a nemzet sorsát szívén viselő, felelősségét nagyonis átérző állam vezetésnek.

Az emlékezés öt fejezetből áll. A fejezetekből időrendi sorrendben derül fény az egyre súlyosabbá, kritikusabbá, majd a német megszállással végzetessé váló eseményekre.

A szerző számos új elemet, mozzanatot tár fel Magyarország hadba lépését megelőző, majd a hadba lépésünket követő politikai és katonai légkörről, a legfelsőbb helyeken folyt vitákról, döntésekről. Átélhetjük a leírtak alapján a bécsi döntések (a trianoni békediktátum részbeni korrekciója) időszakát, a Jugoszlávia elleni német agresszióval kapcsolatos vitákat, magatartásunkat, a német, román és finn részvétellel a Szovjetunió ellen már megindult háborúba való kényszerű belépésünk körülményeit, mindezekkel összefüggő belpolitikai eseményeket, ezeken belül is a szélsőjobboldal (nyilas) és a német befolyás erősödését.

Külön figyelmet érdemelnek azok a fejezetek, melyekben a szerző visszaidézi a kormányzói kihallgatásokon elhangzottakat. Ezeken a négy- szemközti kihallgatásokon a Kormányzó minden hivatali formaság mellőzésével közli Nárayval felfogását és aggodalmait az ország egyre kritikusabbá váló helyzete miatt, feltárja belső vívódásait, aggodalmát a határainkon kívül harcoló csapatainkért, egyre jobban szembehelyezkedik a belső — nyilas — és a külső — német — nyomással. Megrázó őszinteséggel mondja el a kormányzó Náraynak a megalázó — 1944. március 18-ai — látogatását Hitlernél, miközben gyalázatos fondorlattal és kíméletlenséggel a németek lerohanják és megszállják Magyarországot.

Részletesen beszámol Náray Antal arról a képmutató, majd erőszakos akcióról is, mely a rádió német megszállásához vezetett.

Náray Antal ny. vezérőrnagy kimagasló műveltsége, szaktudása, katonai és politikai tevékenysége, mindenekelőtt őszintesége, becsületessége, hazafias érzése és gyötrő aggodalma hazája sorsáért, mindmegannyi érv, mely amellett szól, hogy érdemes kézbe venni és elolvasni immár 44 év óta elfekvő emlékezését.

Lajtos Árpád: Emlékezés a 2. magyar hadseregre, 1942—1943.

Az emlékezést Szabó Péter és Szakály Sándor rendezte sajtó alá, ahhoz bevezetőt és jegyzeteket írtak. Bevezetőjükben Lajtos Árpád vezérkari őrnagy életrajzi adatait, pályafutását ismertetik néhány fényképpel színesítve, és észrevételeket fűznek a szerző emlékezéséhez. Kitérnek a 2. magyar hadsereg működésével kapcsolatos egyes lényeges, eddig többféleképpen, sőt tévesen megítélt eseményekre, jelenségekre, megnyilatkozásokra. így — többek között — a hadseregparancsnokság mellett működő német összekötő törzs parancsnokának, von Witzleben német vezérőrnagy visszavonulási ún. „javaslatára”. Ehhez a „javaslathoz” csak a régi szólásmondást szeretném hozzáfűzni: „Kibicnek semmi sem drága!” Egyébként nyilván nem a jó szándék sugallta a német tábornoknak, hogy ilyen javaslatot tegyen Jány vezérezredesnek. Utalás történik a Bevezetőben a Cramer-hadtest máig vitatott szerepére, a magyar—német kiábrándító kapcsolatokra, Jány Gusztáv vezérezredes és Stomm Marcel vezérőrnagy sokat vitatott parancsaira, a

92