Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 9. szám - Heltai Nándor: Adalékok Németh László, Illyés Gyula és Kodály Zoltán kecskeméti kapcsolataihoz
Azonnali telefonbeszélgetéssel sikerült rábeszélni elhatározásának megváltoztatására. Tudattam, hogy sorozatainkban sohasem szerepeltek az általa említett írók. A rövid idő ellenére sikerült utazását megszervezni, az előadást meghirdetni. Telt ház, „rokonérző közönség” várta Németh Lászlót abban a teremben, amelyben Kosztolányi Dezső 26 ember előtt szólt a modern magyar irodalomról, Bartók először játszotta az Allegro Barbarát. A közönség tudta, hogy kit köszönt feszült figyelmével, hangos tapsokkal, a hangulat ünnepélyességével. A meghatódott, kicsit fáradtan is boldog író az ünneplés ellenére is visszazökkent egy pillanatra szkepticizmusába. Versengve méltattuk a dedikálás után összeverődve az Égető Esztert. Mégis a panasz: „A kritika észre sem vette legkedvesebb regényemet”. Szinte egyszerre cáfoltuk. A rendezvényen is közreműködő dr. Orosz László már intemálótábor- ban volt 1957-ben, regényelemzését mégis le merte közölni az egyik szakfolyóirat. Sajnálkozott, „elkerülte a figyelmemet”. Vacsora előtt még ellátogattunk a „Tanú nyomdászának”, Tóth Lászlónak a családjához. Kecskeméti ismerőseiről beszélgettünk a hangulatos Kisfaludy utcában ballagva. Érdeklődött a Mathiász-telepről, Muraközyékről, örömmel nyugtázta a város gyarapodásának híreit. Tóth Lászlóéknál csak bekukkantottunk a híres hajdani sarok-könyvtárszobába, hajdani kecskeméti szálláshelyére, egy másik szobában fogadta Tóth László özvegye, lánya és — ha jól emlékszem — sógornője az egykori barát részvétnyilvánítását. Hamar előkerült Ella asszony 1945-ben írt köszönőlevele. Megköszönte a kecskeméti polgármestertől kapott élelmiszert és ágyneműt. Beavatta Tóth Lászlónét anyai bánatába: felnövő lányainak nélkülözni kell a zsúrokat és a fiatalság hasonló kedves alkalmait. „De ezt a Lacik nem értik”, fejezte be némi együttérzést is kérő-beletörődő megállapítással sorait. A családtagok, az ismerősök sorsának megbeszélése után közügyekre terelte a szót, de a tervezett „felfedezés-kötetről” szó sem esett. Már korábban fáradtságról panaszkodott egy Tóth Lászlónak írt levelében, más feladatok foglalkoztatták. A sikerült irodalmi estet kedves sorokkal köszönte. „Kedves Barátom! Kecskemét után Szentes következett, azután Mezőszilas, majd Miskolcra kellett készülni (ahova végül is nem jutottam el); közben Puskin drámámat is leírtam, ez az oka, hogy a kecskeméti vendéglátás megköszönése, a karácsonyi és újévi jókívánságokkal egy levélre marad. Pedig ilyen szépen sikerült estém, ilyen kitűnően összeállított műsorral, értő színészekkel és közönséggel nemhogy évek óta nem volt, de ahogy visszaemlékszem, egész életemben sem. Nem tudom ki választotta ki a három színdarabrészletet, de alig lehetett volna jellemzőbbet választani. Megkaptam Orosz László Irodalomtörténeti Égető-tanulmányát is. Azt, hogy kitűnő tanulmányíró, eddig is tudtam, de rögtön a megjelenése után ilyen pontosan helyezi el a művet az irodalmi életben, ez több ennél, s Nektek kecskemétieknek kell vigyáznotok, hogy ilyen kritikai képesség, ízlés, mértéktartás a vidéki életben el ne sorvadjon. (Nem lehetne egy könyvét a hajdani Tanú nyomdában kiadni?) Nagyon megindító volt a látogatás a házhoz és családhoz, amelyből az a nagyszerű Tóth László hiányzik. Kérlek add át üdvözletem és köszönetem nekik, az est rendezőségének, a felejthetetlenül kedves színészeknek, akik e szép emléket összehozták. Szeretettel Németh László. „A kecskeméti oltóág” nem termékenyítette meg újra „a voltaképp Magyarország elkecskemétiesítésére” gondoló Németh Lászlót. 1970 őszén még átvette a Katona József Társaság tiszteletbeli tagságával munkásságát megtisztelő oklevelet, ellátogatott a Cseresznyés próbájára, a Katona József Gimnáziumban találkozott a diákokkal. Ha csöppnyi biztatást kap 1962 végén a minisztériumtól, ha meggyőzik arról, hogy számítanak rá, feltehetően egy kötettel, legalább egy tanulmánnyal még gazdagabb Németh László-élet- mű maradt volna ránk. 84
