Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 9. szám - Heltai Nándor: Adalékok Németh László, Illyés Gyula és Kodály Zoltán kecskeméti kapcsolataihoz
Második mondatával az úgynevezett népfront-politikát képviselő VIII. pártkongresszusra utalt.) Illyés kicsit zavartan mentegette a kényszerhelyzettel megalkuvó kiadót. A szoboravatás után a költő a közeli színházban, a felsorakozott rádióénekkar előtt, a jobboldali proscénium páholyban helyet foglaló Kodály Zoltán felé fordulva elmondott rövid bevezetőjében egy korábbi felkérésre emlékeztette a színházat zsúfolásig megtöltő közönséget. Az országgyarapító kormányzót méltató költeményével szerették volna emelni valamilyen ünnepség fényét. „Elhárítottam a javaslatot, mert úgy éreztem, hogy ennek a népnek más az igazi kormányzója” — és Kodályék felé fordult. Nyugodt tagolással, alig érzékelhető pátosszal olvasta föl ezután a Bevezető egy Kodály- hangversenyhez című versét. Jól sikerült a születésnapi köszöntő. Úgy éreztem — lelkesedett az egyik fiatal karénekes mintha Arany János köszöntötte volna Liszt Ferencet. A nagyházban azonban többen bosszúsan ráncolták a homlokukat. Fölrendelték a szervezőt. Sok volt a rovásán. Mindenekelőtt az említett Új írás-estért, különösképpen a versek rossz kiválasztásáért hibáztatták. Elfutott hozzájuk is a megyei első titkár feleségének jóindulatúnak szánt hümmögése. „Miért azt az építős verset vették elő. A szervezők maradtak el egy brossúrával? Hol vagyunk már Dunaújvárostól! Most a mezőgazdaság az időszerű. Az átszervezés. A kombájnos, aki éjjel-nappal, télen-nyáron fogja a kormányt. Illyés nem tud ilyet írni? Vagy nem akar?” A nagyhatalmú alfőnök hangosan bírálta az új Katona József-emlékművet. Ha elment volna a zsűrizésre, sohasem készül ez az ülő (!?) Katona. A szobrász, Vigh Tamás vagy hogyanishívják, olvasta-e valaha a Bánk bánt? Tudnia kellene, a Bánk bán az egy hazafias darab, a Tiborc meg forradalmár, látott már üldögélő lázadót? Megkapta a magáét a Varga Mihály szerkesztésében, a közreműködésemmel készült Aranyhomok antológia is. „Lebecsüli a munkásosztályt — emelte meg hangját —, amikor azt írta egyik cikkében, hogy a munkásotthonokban nem házibarát még a szép vers, a nemes muzsika” — közölte hidegen. — Ezek után természetesen nem járulunk hozzá éppen folyamatban lévő intézményvezetői kinevezéséhez. „Ne Kodállyal, meg az Illyéssel foglalkozzon, törődjön a kultúrával!” * * * Megsokallhatták funkcionáriusi éberségét, mert Pozsgay Imrét tették a helyére. Legalább az általa irányított osztályon nem számított gyanúsnak írók idecsalogatása. Kassák Lajos, Darvas József, Weöres Sándor, Illés Endre, Váci Mihály, Fodor András, Veres Péter és mások meghívása. Németh László-estet is hirdethettünk. A tervezett találkozó előtt 36 órával azonban újra lemondta a kecskeméti kirándulást. Kedves Heltai Nándor Nagyon köszönöm a kecskemétiek szíves meghívását. Bár az utolsó hetek eseményei eléggé elgyötörtek, gondoltam rá, hogy Szentesre menet (oda egy húsz éves találkozóra hívott néhány barát) Kecskeméten is leszállók. Még ma délelőtt is tanakodtunk Kristóval. . . De úgy látszik, a szentesi kirándulás is elhalasztódik s a végleges meghívóból látom, hogy a kecskemétiek is föladták a reményt, hogy lemenjek — így hát mégse vállalkozom a nagy strapára (leutazás, előadás, még aznap este vissza Pestre) gondolom az ottaniak így is telítve vannak irodalommal és írókkal. Eggyel több lesz, kevesebb, nem számít. Rég volt az az idő, amikor egy magamfajta író megjelenése valóban esemény volt; a magyar közönség ma Passuthért, Berkesy- ért rajong. Még egyszer köszönöm a figyelmet, barátsággal üdvözöl: Németh László Budapest, 1965. november 24-én. 83
