Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 9. szám - Heltai Nándor: Adalékok Németh László, Illyés Gyula és Kodály Zoltán kecskeméti kapcsolataihoz

szívesen vitatkozott volna vele „Kertmagyarországról”, mint utólag tudatta ...) Szűkszavú levelében romló egészségi állapotára hivatkozott („én sajnálom a legjobban”) később szóban közölte: ha ide eljön, akkor másnap Miskolcon is részt kellett volna vennie egy nemszeretem összejövetelen.

Barátsága jeléül elküldte Ha én miniszter lennék című sorozatából a filmgyártást keményen kritizáló Levél egy kultúrpolitikushoz című esszét. Hivatalos körökben is visszhangot keltett az őszinte helyzetfeltárás és megújítást célzó tervezet. (A Kortárs is — lesz, ami lesz — közölni akarta, de valahogyan kitudódott szándékuk és megtiltották publikálását.)

Gyors levélben föllelkesedve tudatta a mindig is nemzetjobbító feladatokra vágyó Németh László: a minisztérium kollégiuma is megvitatja javaslatait. Biztatták, vegyen részt Magyarország ismételt felfedezésére készülő vállalkozásban, kötetével is adjon tekintélyt a remélt sorozatnak. Kecskemétről írna, mivel ezt ismeri legjobban, érdekli az akkoriban meghirdetett telepítési program.

Arra kért, hogy Tóth László közreműködésével szerezzek egy-két hétre olyan csendes szállást, ahol dolgozhat, ahonnan ki-kiruccanhat a környékre, a határba. Több megfelelőnek látszó „rejtekhelyét” szemeltünk ki, legalkalmasabbnak a Művésztelepet véltük. Szóba jött a nyitásra váró Aranyhomok Szálló. Megkértem: egy nyilvános ankéton számoljon be tapasztalatairól. A hozzászólások révén alaposabb ismeretekkel felvértezve dolgozhatja fel élményeit, tapasztalatait, az összegyűjtött dokumentumokat. December második hetében küldött újabb levelében azonban az előkészületek átmeneti szüneteltetését kérte, „nehogy csakugyan lefoglaljátok a szobát és meghirdessétek az előadást. Az történt ugyanis, hogy elhalasztották a minisztériumi értekezletet, amelyen a Levél egy kultúrpolitikushoz (azt, ami lent volt Kecskeméten) meg kellett volna vitatni. Az indok: Kállai utazása. Én viszont nem akarom addig az utamat megkezdeni, amíg nem látom, hogy ebből az utazásból mi sül ki. És a Kortárs se közölte az írásomat. Úgy, hogy február előtt semmiképpen ne számítsatok látogatásomra. Bocsánat, ha zavart okoztam, de erre nem számíthattam, hisz már a konferencia napja is ki volt tűzve és a kézirat is a nyomdában volt. Tóth Lászlónak add át üdvözletemet. Németh László.”

A következő év elejéig bíztunk abban, hogy a nemzetragasztó Kecskeméten szembesítheti elképzeléseivel, üdvtanával, a hivatalos állásfoglalásokkal a valóságot.

Novemberben a megyeszékhelyen is befejeződött a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése. Az MSZMP VIII. kongresszusára meghívtak néhány pártonkívülit, Kodályt és Németh Lászlót is.

* * *

A városi pártbizottság közben gyanakodva figyelte a 80 éves Kodály tiszteletére tervezett ünnepségeket. Hümmögve vették tudomásul bejelentésemet. A november tizediki ünnepséget követő köszöntő vacsorán Illyés megígérte: amennyiben sikerül valamit írnia, eljön, fölolvassa versét.

Kértük: Illyés Gyulát és feleségét is hívják meg a szűkkörű díszebédre. Szó sem lehet róla — közölte a tanácselnök —, nincsenek az előzetes protokoll-listán. „Hívd meg őket a Hírős Étterembe, ebédeljenek meg a Rádióénekkarral”. Hiába érveltem: Illyésék nélkül egy falatot sem esznek Kodályék, távoznak.

Szerencsére dr. Varga András megbízott megyei tanácselnök — mint kitudódott —, „nem akarta magát lejáratni Kodály társaságával”, ezért az utolsó pillanatban lemondta a részvételt. A megüresedő helyekre nagy nehezen sikerült bekönyörögni a költőt és Flóra asszonyt. Az ebédet megrendelték, különben is a városi tanács végrehajtó bizottságának 231/1962. számú határozatát teljesítve a megyei tanács fizette a megvendégelést.

Némi iróniával, nehezteléssel szólította meg a Vigh Tamás és Bálint Jenő Katonaemlékművének átadására néhány perces késéssel érkező költőt a zeneszerző: „Új kötetedben nem találtam az Egy mondatot, meg a Budavári palotát. Hol itt a kongresszusi szellem?” (Csak a nyolcvanas években jelent meg kötetben az említett két költemény.

82