Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 9. szám - Surányi Dezső: Virágok, virágénekek és a virágnyelv

Az irodalomtörténeti és esztétikai vitát e helyen nem vizsgáljuk tovább, inkább a Virágregéket botanikai értelemben vizsgáljuk, még ha részleteket egy „Virágnyelv” kötetbe nem is válogathatunk. E terjedelmes ciklus 41 virággal foglalkozik, Tompa által követett sorrend szerint az egyes fajok jelképi tartalmát közöljük: ibolya: szerénység őszi kikerics: bús magány mécsvirág: változékonyság bajnokfű: kevélység szarkaláb: hűtlenség halálfa (ökörfarkkóró): hosszú bánat hajnalka: hitszegés délike: (portuláka): kétségbeesés aranka: pusztulás, elmúlás szegfű: túlteltség (gőg) pitypang: epekedés, honvágy vadszegfű: (Lychnis viscaria): fájdalom ördögszekér: rútság démutka (kakukkfű): szelídség moha: átokviselés fehér liliom: tisztaság vérfű: kínlódás

kék liliom: (nőszirom): irigyelt szépség pipacs: rövid pompázás izsóp: elégedetlenség viola: türelmetlenség

havasi rózsa (rhododendron): álhatatosság

turbánliliom: irigység

égő szerelem: forró, szenvedélyes szerelem

tubarózsa: testvéri hűség

kék jácint: gyöngédség

csudafa (csattanó maszlag): utálat

repkény: kitartó, örök szerelem

vadrózsa: emlékezés

télizöld (meténg): remény

vízi liliom (Nymphaea): epekedés

kolokán: szégyenérzet

gyöngy hím (Leonorus): szorgalom

nefelejcs: emlékezés

kék iringó: tiltott kéjelgés

perpétuel (sárga viola): hidegség a szerelemben

fagyöngy: önfeláldozás

királyvirág (Delphinium ajacis): hatalom

ciprus: pompa nélküliség, elmúlás

ne nyúlj hozzám virág (nebáncsvirág): kényesség

csalán: rágalmazás

A virágok fiktív események szereplői, egymással beszélgetnek, tesznek jót és rosszat, dicsőséget szereznek vagy büntetést szenvednek el. Tompa Mihály virágai antropomorf lények! Leggyakoribb jelző, amivel őket illeti: boldogtalan, bús, észrevétlen, hivalkodó, sőt egynémelyik dölyfös — mind-mind negatív tulajdonságok.

A virágok „édene” a tópart és a bérc, a nagy hegyek vidéke; a kert és legfőképp a rét, a láp a növényeknek „büntetés”. A jó virágok az előbbi helyeken, a gonoszak az utóbbiakon élhetnek; a boldog éden a szellő, a napsugár, a pillangó, a bérc és a tópart világa. A gőgös,

78