Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 9. szám - Surányi Dezső: Virágok, virágénekek és a virágnyelv

elbizakodott, erkölcstelen virágok pedig elvesztik színüket, szirmaikat, ezért kerti vagy réti virágokká válnak.

Végeredményben Tompa virágai keserűek, a költő világfájdalmát, szomorúságát tükrözik. A halálfa a síri bánat, a halál jelképe: „Száraz kóró lett az élet, /játékul a kín szelének,/ amely rázza, zörgeti.” A csalán is átok súlyát viseli magán: „A csalánt, a megsértett virágok /megátkozván: megfogá az átok. / Ki hozzá nyúl, összecsípi, marja, / A világtól megvetésnek adva: / A belénd s az üröm közt sötétben, / ott kínlódik a sövény tövében.”

* * *

A századfordulóra a virágnyelv divatja hirtelen szűnni látszott, s a 20-as években már valóban eltűnt, alapvetően megváltozott életünk, ízlésvilágunk, mégis e korszak dokumentuma és szerves része a művelődésünknek. A virágnyelv mélyrehatoló társadalomtudomá- nyú, esztétikai vizsgálata még hátravan, s lehet: előbb tűnik ismét elő napjaink virágnyelve, mint ahogy a kutatások megtörténnének . ..

Pécsi 20, Benkő 10, Selam 193, Kassay 224, Tompa 41 és Szél Farkas 181 növényfajt mutatott be virágnyelvünben. A teljes összegezett fajszám e szövegválogatásban megközelíti a 300-at, s látva a virágok inspirativ sajátosságait, bizonyára bővülni fog mind a városi, mind a falusi folklór jóvoltából. Élő líránk eddig is nagy bőséggel nyújtotta a gazdagodás lehetőségét, a virágnyelv feltámadása viszont a divat szeszélyének is a függvénye.

Irodalom

A pesti művelt társalgó. Wodianer és fiai, Bp. 1898.

Benkő J.: Téli bokréta. Hochmester, Nagyszeben. 1781.

Bemáth B.: A szerelem titkos nyelvén. Gondolat, Bp. 1986.

Borsa G.: Ismeretlen virágének töredék. írod. tud. Közi. 1957, 236—237.

Fettich N.: A Júlia szép leány-balladáról. Ethnographia 1959, 61—76.

Gerézdi R.: A magyar világi líra kezdetei. Akadémiai Kiadó, Bp. 1962.

Hoppál M.— Szepes E.: Erósz a folklórban — Erotikus jelképek a néphagyományban. Szépirodalmi Kiadó, Bp. 1987.

Kardos T.: Középkori kultúra, középkori költészet. Akadémiai Kiadó, Bp. 1941.

Kassay A.: Virágnyelv. Magyar Mihály, Pest. 1852..

Lükő G.: A magyar lélek formái. Exodus, Bp. 1942.

Pécsi L.: Az keresztyén szüzeknek tisztességes koszorúja. Nagyszombat. 1591.

Rapaics R.: A magyarság virágai. MKTTT, Bp. 1932.

Rónay Gy.: Szüzek koszorúja. Magyar Élet, Bp. 1936.

Selam vagy napkeleti virágnyelv könyvecske. Burián, Kolozsvár. 1834.

Surányi D.: A Biblia növényei. Vigilia 1973, 306—316.

Surányi D.: Lyra Florae — A növények örök himnusza. Tankönyvkiadó, Bp. 1987.

Szabó T. A.: Haja, haja virágom. Kriterion, Bukarest. 1969.

Szél F.: Legújabb virágnyelv. Telegdi, Debrecen. 1864.

Szutórisz F.: A növényvilág és az ember. KMTTT. Bp. 1905.

Tompa M.: Virágregék. Franklin, Bp. 1853.

79