Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 9. szám - Novák László: Népművészet az Alföldön

A falusi, mezővárosi paraszti gazdaságok, háztartások tárgyi felszereltsége, eszközellátottsága egy fejlettebb kézműipari kultúrát bizonyít. Ez azonban a kor hagyományainak, sőt divatjának megfelelő díszítettség tekintetében, esztétikai megnyilatkozásában nem marad el más területek mögött. Különösen vonatkozik ez az individuális díszítőművészetre: ennek rekvizitumai a XVIII—XIX. századból ismeretesek, s ha egyes tárgycsoportok esetében, egyes helyeken megszorítások is voltak, összességében a tárgyi kultúra népművészeti gazdagsága emelhető ki. A viselethez hasonlóan, egyes fa kézműiparok (bútorgyártás), a szövés a századforduló (különösen az első világháború) után hanyatlásnak indult: a gyáripar termékei hódították meg a falvakat, mezővárosokat. Nemcsak a mesterségek művészete, de az egyéni alkotás is válságos helyzetbe került: a különböző munkaeszközök, használati szerszámok készítésekor már nem fordított különösebb figyelmet a faragó annak díszítésére, olykor a tárgyi formája, de díszitettsége jelentősen igénytelenné vált. Jól igazolja ezt a fejfák faragottsága is: századunk közepére már feledésbe merült a régi formakincs, vagy felhagytak a fejfaállítás szokásával.

Századunk közepén az Alföld népművészete parttalanná vált, amelyhez hozzájárult a sarkalatos társadalmi-gazdasági átalakulás is. Az életmódváltozás, a foglalkozási struktúra átalakulása, a tömegkommunikáció tovább erősítette a racionálisabb életfelfogást. A divat más irányt követ: a népművészet tárgyi objektumai már nem részei a mindennapi lét* szükségleteinek. A kibontakozó népi iparművészet már a hagyományos népművészetet egységesíti (pl. karcagi, mezőtúri, vásárhelyi kerámia, kunsági hímzés, ún. „kopjafa” faragás), alkalmazkodva a modern, fogyasztói társadalom életviteléhez.

Jegyzetek

1. Bárth János: Korai kalocsai hímzések. Budapest, 1977.

2. Györffy István: Matyó népviselet. In.: Mezőkövesd város monográfiája (Szerk.: Sárközi Zoltán — Sándor Imre). Mezőkövesd. 1975. 509—546.

3. Vahot Imre: Kecskemét és a kecskeméti puszták. In.: Magyarország és Erdély képekben I. kötet. (Szerk. Kubinyi Ferenc, Vahot Imre). Pest, 1853. 100.

4. Biczó Ilona: Nagykőrösi fejfák. Néprajzi Értesítő VIII. 166—173.

5. Novák László: Mezővárosi népművészet (Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd). Az Arany János Múzeum Kismonográfiái 2. Nagykőrös, 1982/a. 39—79.

6. Novák László: Nagykőrös mezővárosi fejlődés- és településrendszere a XVII—XIX. században. In.: Tanulmányok Nagykőrös történetéből és néprajzából (Szerk. Novák László) Acta I. kötet. Nagykőrös, 9—168.; Novák László: A Három város. Budapest, 1986/a; Novák László: Mezővárosi migráció és árucsere. A Három város példája. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve. 1986/B.

7. Novák László I. m. 1982/a. 123—150. Vő. Szabó Kálmán: A régi Kecskemét küzdelme a színes népviselet és a cifra gazdasági szerszámok ellen. Etnographia XLII. 96—97.; Novák László: Adatok a mezővárosi hiedelem és szokáskultúrához a XVII—XVIII. századból. Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 1982—1983. Szolnok, 208—209.

8. Novák László I. m. 1983/a. 208—209.

9. Novák László: Viselkedés, házasodás egyházi és világi szabályozói a XVII—XIX. században. In.: Lakodalom (szerk.: Novák László—Újváry Zoltán). Folklór és etnográfia 9. Debrecen, 13—29.

10. Kós Károly: Szerelem és halál a szilágysági népművészetben I. Az ifjúság művészete. Népélet és néphagyomány. Bukarest, 1972. 211—219.

11. Szabó Kálmán: Kecskemét pásztorélete. Néprajzi Értesítő XXXIV. Budapest, 1941. 53.

12. Györffy István: Magyar népi hímzések. I. A cifraszűr. Budapest, 1930.; Horváth Zoltán: Egy mezőváros céhes ipara. A nagykőrösi céhek élete és története. Nagykőrös, 1943. 133.

13. Szabó Kálmán i. m.: 1941. 52—54.

14. Horváth Zoltán i. m.: 1943. 97.

15. Novák László: Kézműipari kapcsolatok a Tiszazug és a Duna—Tisza köze nagyobb mezővárosai között. In.: Kunszentmárton és a Tiszazug kisipara (Szerk. Bereczki Ibolya—Szabó László). Szolnok, 1982/b. 200—201.

57