Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 9. szám - Varga Zoltán: Rigómezei harangok
Varga Zoltán Rigómezei harangok-«—beszélgetőtársam gyors kézmozdulattal kap a levegőbe, láthatóan el akar kapni valamit. De csak a semmi siklik ki a markából. — Itt valami repült — próbálná meg követni a nyomban láthatatlanná váló apró pontot tekintetével. — Akár hiszed, akár nem, szúnyog — válaszolom. — Szúnyog, ilyenkor? ... — De igen. Tegnap is láttam — bizonygatom az igazamat. Mivel a naptár állása valóban a hitetlenkedést látszik igazolni. Bár az idei február első napjainak tavaszt hazudó ragyogása már sokkal kevésbé. Ahogy az ablakon túl égre rajzolt nyírfaágak idő előtt duzzadó rügyei is a dátumot cáfolják inkább. „Bedőlt az áltavasznak”, tenném hozzá még, ám hamarjában nem találom a „bedőlni” ige szerbhor- vát megfelelőjét. Nem is keresem igazán, egy szúnyog miatt nem érdemes. Inkább az általa megzavart beszélgetés fonalát venném fel újra. Beszélgetőtársam ezúttal is robusztusán és harsányan érkezik, amióta idős anyja komolyabban betegeskedik, egyre gyakrabban. Föl, déli irányból. Vagy le inkább. A fővárosból. Aszerint „föl” vagy „le”, hogy a térkép égtájaihoz igazodunk-e vagy a városok rangját tekintjük. Hozzám az időjárástól függően, kerékpáron, gyalog érkezik, vagy mutatós, ezüstösen csillogó Ford Escortján. Hat-hét évvel ezelőtt, amíg állandó lakhelye is itt volt még, rendszeres vendégeim közé tartozik, de később is meg-meglátogat, főleg nyaranként vagy egyetemi előadásainak téli szünetében, két külföldi útja közt ugorva haza kisebbségi többségű városkánkba, melynek tizennyolc éves korában lett a lakója. Ha kell, töri a magyart, feleségét sokan magyarnak hiszik . . . Különben mondhatnám világjárónak is, e minőségében profinak, ha úgy tetszik. Gyakran látogat Itáliába, baráti kapcsolatai külön Szicíliához is kötik, ennek köszönhetően tőle is tudhatom, hogy Szicília nem csupán a maffia vagy a vendetta hazája, egyszer egy palermói pszichológus-barátját is elhozza hozzám. De eljutott Európán kívüli tájakra is, meghívásra Tokióban is tartott már szociológiai tárgyú előadást, hogy utána nekem a japáni WC-kről is beszámolhasson, az ottani hotelokban mindenütt megtalálható „West style” és „Japanese style” feliratokról, arról is, hogyan nyitott be az utóbbiba, természetesen merő kíváncsiságból. Kínában viszont, ahová már a tokiói tiszteletdíj jóvoltából juthatott el, a Falon és egyebeken kívül, a szemérem legelemibb európai mércéinek is fittyet hányó tömeglatrinákat volt alkalma megtapasztalni; azon kívül, hogy vendéglátói pillanatok alatt leírták a nevét szótagírással. De járt valamikor, méghozzá UNESCO-megbízatásból, Bo- kassa egykori birodalmában is, anélkül, hogy őszinte sajnálatára személyesen is találkozhatott volna az akkor éppen hatalma teljében lévő emberevő császárral... Sok mindenről hallok hát tőle, de azért ő is éntő lem: példának okáért arról, 5
