Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 9. szám - Lászlóffy Aladár: Erdélyi templomok fehére, Égi tengerek, Hajnal (versek)

Égi tengerek

Az Úr gyakran leszáll a földre, és suttogó történetekben hol itt, hol ott hallasz felőle, rege remeg, legenda lebben,

és itt is, ott is egy-egy élet bölcsebbre, könnyedebbre fordul, avagy elrettent az ítélet, a bűnnel birkózván a zord úr.

S eképp előtte és nyomában a jók s a rosszak mint a tenger hullámai az éjszakában, megméretnek a kegyelemmel.

Megméretnek s valami végre, arányuk tartva, megmaradnak, hogy semmi ne nőjön az égre ki tudván magát túl szabadnak.

Nem érdemes, minden bizonnyal, mivel amit elbír az ember, se az erénnyel se a rosszal meg nem telik az égi tenger.

Nagy lelkek, távoli vitorlák úsznak utólag kinn a kéken.

A szél pedig sohase fordul, hogy egy tanú is visszatérjen.