Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 9. szám - Lászlóffy Aladár: Erdélyi templomok fehére, Égi tengerek, Hajnal (versek)
Hajnal Arra ébredek, hogy kinn zuhog és ismeretlen dörgés robajlik. Gyerünk együtt bosszankodni az ébrenlevökkel, vagy inkább örülni fákkal, kertekkel inkább. Milyen banális öröm az ember számára egy rádión beígért frontátvonulás. Nem az öregedő test, a bennem lakó gyermek figyel helyettem, még a felkapott ceruza sifitelését is leinti, aztán utánozza gondolatban, míg eljut egy egykori járdán az egykori csatornáig, ahol megszólal most a közeli dobolás is. De csak egy betévedt éji lepke a papírok között. A lélek büszkén rajzol, vele táncol. Ennyi minden után, itt játékos japán vagyok. Körösi cifraszűr 3
/
