Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 9. szám - Lászlóffy Aladár: Erdélyi templomok fehére, Égi tengerek, Hajnal (versek)
Lászlóffy Aladár Erdélyi templomok fehére Erdélyi templomok fehére vigyáz az idő türelmére. A templom mindig ünneplőben állott a mivesnap-idöben. Vándor, ki bárhová is mennél, úgyis nagy szeme előtt lennél. A tornyok mind utánad szólnak: nélküled mi lesz velünk holnap, mikor a közel és a távol egymással rólunk is elszámol? Keresd magadban azt a sarkot, amely szívednek otthont alkot, a legcsendesebb csendességet, melyben már csak a lélek éghet, amely nem bontatott le, nem rom, még ép és tiszta, mint a templom. Kavics vagy; roppant kőfalából: hát számolj, számolj, számolj, számolj! . Ahogy tova a sorsunk foszlik, a száz út millióvá oszlik; századok számolták meg rendre: hány zsák s mennyi a búza benne s ezerév számolta meg itten, hogy egy az Isten! egy az Isten! . . . Vándor, ha átvonulsz e tájon, a harangszó csak akkor fájjon, ha Istent s földjét — ezt az egyet, valami folytán elfeledted.
