Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 8. szám - Cs. Gyimesi Éva: Legenda helyett - a műről
Összetett, formagazdag, polifonikus költészete azonban olyan esztétikai nyereség, ami emberi szempontból áldozattal terhes, hiszen egy nyugtalan, békétlen lélek teremtő fájdalmának gyümölcse. Mert amiképpen a történelem sem ismer példát arra, hogy az éthosz egy világrend alapjául szolgáljon, úgy Szilágyi Domokos költészetében sem bizonyul olyan szilárd középpontnak, hogy egy harmonikus világkép fókusza legyen. A világkép értékszerkezetében semmi sem képes oldani a válságból származó tragikus diszharmóniát, csak az iróniának van hatalma ideig-óráig arra, hogy uralni tudja az ellentéteket. Nyugvópontra sohasem jutó, örökös küzdelem jellemzi, amelyet a saját korlátáit is felismerő értelem tisztessége hitelesít. Szomorú ez a szabadság: a magányos értelemé, aki a láthatón, „a csillagokon túl” már nem tud kapaszkodni semmibe. Muzsnay Ákos plakettje 79