Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 8. szám - Szakolczay Lajos: „Olyan csendesen jársz, mint a halál” - Beszélgetés Nagy Máriával
„Olyan csendesen jársz, mint a halál” Beszélgetés Nagy Máriával — Mikor ismerkedtél meg Szilágyi Domokossal? Úgy tudom, hogy a család baráti köréhez tartozott. — Szisszel 1965 decemberében ismerkedtem meg, Bukarestben voltam diák. Nagy Kálmánnal, a férjemmel kerestük fel, mert neki évfolyamtársa és nagyon jó barátja volt. Mindketten papfiak, a szülők is ismerték egymást. A bukaresti lakásán kerestük meg, nagyon közvetlenül fogadott. Csengettünk, kinyitotta az ajtót, alig nézett ránk: Gyertek be — mondta. Fürdőköpenyben volt, és én azonnal úgy éreztem, hogy itt otthon leszünk. Kálmán náluk szállt meg, amíg Bukarestben időzött. Ezekben a napokban — három vagy négy napig — napközben elég sokat tartózkodtunk náluk. Véletlenül emlékszem, hogy mit kérdeztem legelőször tőle. Szisz éppen főzött, szemmel látható hozzáértéssel, ezen meglepődve kérdeztem, hát te honnan tudsz főzni? Nyolcgyerekes családban nőttem fel — ennyi volt a felelet. Később is, szombatonkint legtöbbször hozzájuk mentem. Sokan jöttek- mentek náluk, akkoriban Forró Lászlóék talán leggyakrabban. Beszélgettünk, zenét hallgattunk, rengeteg zenét, nagyon jó hangulat volt. Sziszt én akkor nemigen láttam rossz állapotban, nem volt italos. Emlékszem egy nagyon szép IX. Szimfónia-előadásra az Atheneumban, talán a ’66-os Enescu-fesztiválon játszották, ahová együtt mentünk, Julcsa, Szisz, Kálmán és én. És a Marcell Marceau-előadásra, amire ők szereztek nekem is jegyet. Marceau-t abban a Palotateremben láttuk, amelyikben vastapsos kongresszusok, a cirkuszok folytak később, és ahányszor én ezt a termet megláttam, mindig az jutott eszembe, egyetlen ember hogyan töltötte be az óriási színpadot, és most mi folyik itt. — Akkor Sziszék abban a bolti lakásban, helyiségben éltek, vagy . . .? — Szisz akkor már Máthé Julcsának volt a férje. A borbélyüzletben Gizivel lakott. Ez egy kétszobás, berendezett tömbházlakás volt a Baba Novák utcában. Kiegyensúlyozott kapcsolatot láttam és nyugodt, jó életet. Még Kálmán is megjegyezte volt, hogy, hát ez a fehérnép rendbe tette Sziszt. Kérdeztem, milyen értelemben, mert én nem ismertem Szisznek az előző életformáját, sőt, a verseit is alig. Olyan értelemben — mondta Kálmán, hogy amikor Gizivel voltak, nem volt egy rendes ruhája sem. Nekem úgy tűnt, hogy a barátokat megnyugtatja ez a házasélet. — Térjünk rá arra az időszakra, amikor Szilágyi Domokos Bukarestből ide jött Kolozsvárra, és amikor összekerültetek. Azt hiszem, ez egy családi tragédia után volt... — 1971. október 9-én halt meg Nagy Kálmán. Szisz lejött karácsony vagy újév táján Kolozsvárra, és akkor megkérték, hogy írjon az akkor megjelent Kalevalától. Nem volt kötete. Szilágyi István szólt, vinnék egy kötetet Szisznek, mert írni akar róla. Szilágyiék- hoz menet, a Szamos-parton találkoztunk, ő már elindult onnan. Csak annyit mondott, fel a fejjel, még csak nem is köszönt. Én akkor odaadtam neki a kötetet, és nem is találkoztunk 1973 márciusáig. — Tehát ’73 márciusában vagyunk ... — ’73 március 22-én vagy 23-án bementem az Utunkhoz, akkor már ott korrektoros- kodtam, vagyis „gyártottam” a sajtóhibákat. A titkárnő azzal fogadott, hogy Szilágyi Domokos keresett, találkozni akar velem, visszajön két óra múlva. És valóban, másfél-két óra múlva megjelent Szisz, hogy beszélgetni szeretne velem; csak úgy. Mondtam, hogy rendben van, fel tud-e jönni hozzánk délután. Persze, egy pesti leányzóval van itt, s délután feljönnek. Aznap Páskándi-bemutató volt, a Tornyot választok. Együtt mentünk el a bemutatóra. Csak az első felvonást néztük meg, Szisz zaklatott, türelmetlen volt. 68
