Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 7. szám - Tüskés Tibor: Szülőföldem, Csallóköz (Varga Imre könyve)
1945-ig. Külön fejezetek foglalkoznak Csallóköz gazdasági viszonyaival (a mezőgazdaság helyzetével, az ipar és a kereskedelem fejlődésével, a közlekedés kérdéseivel), valamint művelődési viszonyaival (az életmód alakulásával, a táj néprajzával és művelődési hagyományaival). A könyvet betűrendben minden egyes csallóközi község rövid története, valamint az elpusztult falvak jegyzéke zárja. Ez a vázlatos összefoglalás is mutatja, hogy a könyv szerkezete nem hagy helyet a személyes élmények elmondásának, az önéletrajzi, szubjektív megközelítésnek. Persze, ez a keret is alkalmas arra, hogy a szerző igen kényes kérdéseket vizsgálódása körébe vonjon. Varga Imre vitathatatlan érdeme, hogy hiteles források alapján feltárja azokat a történeti okokat, amelyek odavezettek, hogy az első világháborút követő trianoni békediktátum döntéseként Csallóköz, ez a színmagyar országrész az újonnan létrehozott Csehszlovák Köztársasághoz került. Idézetekkel bizonyítja, hogy az önálló csehszlovák állam megvalósításának szószólói, Masaryk és Benes, akik a szlovák önrendelkezésért küzdöttek és — még 1918. december 7-én is — az etnikai határok tiszteletben tartását hirdették, kezdetben nem gondoltak a Csallóköz elcsatolására. Más kérdés, hogy amikor a trianoni döntés következtében megkapják Csallóközt, sietnek elfelejteni az etnikai határok tiszteletben tartásának elvét, az önrendelkezési jogot, s gazdasági érvekkel — például a tengerrel összekapcsoló viziút szükségességével — próbálják utólag igazolni a trianoni döntést. Varga Imre könyve újfent és nyomatékosan bizonyítja, hogy a trianoni döntés elsősorban a nagyhatalmak döntése volt, s e döntéssel az országot a proletárdiktatúra, a Tanácsköztársaság miatt akarták megbüntetni. Ugyanakkor a trianoni határ megvonásában — inkább délen, Jugoszlávia irányában, mint északon — stratégiai megfontolások is szerepet játszottak: az új országhatár ott azért nem esik egybe igen sok helyen a természetes határral, a Dráva partvonalával, hogy mindkét szomszédos ország a folyón átnyúló területeket egymás sakkban tartására hídfőállásként felhasználhassa. Hasonlóképpen a könyv izgalmas és újszerű megvilágítást adó fejezete, amely a csehszlovák földbirtokreformról szól. Első pillanatban anti- feudális, demokratikus és polgári fejlődést szolgáló földreformnak látszik a Trianon után Dél- Szlovákiában végrehajtott földreform, főképpen méreteit tekintve és az akkori magyarországi földreformmal egybevetve. Varga Imre adatokkal bizonyítja, hogy a csehszlovák földreform célja nem a szociális gondok enyhítése volt, Csallóközben a kiosztott földet „nem az itteni nincstelenek kapták, hanem az idegenből idetelepített személyek”. A földreformmal az államhatalom az egységes, homogén magyar emikum föllazítását akarta elérni, s alapvetően magyarellenes célt szolgált. Árulkodóan bizonyítja ezt a könyvében az a térkép, amely a 200-nál kevesebb csehszlovák lakos számára felállított csehszlovák iskolák és a magyar iskola nélkül maradt, de 200-nál több magyar lakosú falvak területi elosztását mutatja be. Térképről beszéltünk, egyről a könyv igen kevés számú illusztrációi közül. Kár, hogy a könyvből hiányzik jóformán mindennemű illusztráció, rajz vagy fotó. Ugyanígy szóvá kell tenni a könyv helyenként nehézkes, hideg, döcögő stílusát. Sok a „rendelkezik”, „képezik”, „vonatkozóan”, „fölmerül”, „egyes”. Még több a fölösleges „itt”, „itten” és „is”. Az óvatosság és a körülményeskedés is zavar: „A Duna mindkét partján megkezdődött a bősi erőmű építése, amivel az eddigi állandó védekezés helyett az ember saját hasznára fogja be ezt a roppant erőt.” Vagy: „De maga ez a körülmény, hogy egyelőre ilyen adatot nem ismerünk [a Csallóköz geológiai kialakulásáról, sziget voltáról van szó], nem jogosít fel senkit sem arra, hogy a lehetőség ismertetésén túl bármilyen tagadó állítás szülessék meg róla.” Nem vonjuk kétségbe, hogy a honismeretnek, a helytörténetírásnak lehet egy olyan iránya, változata, amelyet Varga Imre könyve képvisel. De hogy a puszta adatokkal, szövegközléssel is a jó dramaturgia, a szerkesztői beavatkozás, a csoportosítás katartikus hatást tud elérni, s a dokumentumok közlését is esztétikai szintre tudja emelni, legyen szabad egy, Varga Imre könyvének témájával érintkező írásra, Görgey Gábor Volt egyszer egy Felvidék című regényének egyetlen helyére, egy kb. ívnyi terjedelmű részletére hivatkozni. Itt Görgey zárójelbe foglalva, a könyv szövetébe építve puszta idézetekkel mondja el a Felvidék újkori történetének egyik legdrámaibb fejezetét, az 1945 körüli eseményeket. Még a források egy része is azonos Varga Imre forrásaival. De míg Varga Imre könyve adatoló pedantériával sorjázza az idézeteket, ugyanezekkel ez idézetekkel Görgey Gábor mély érzelmi hatást tud kelteni. Mindezek ellenére örülünk Varga Imre könyve megjelenésének: kezünkben egy friss, szemléletében mai összefoglalás és helyismereti tájékoztató egy jellegzetes, magyar etnikumú tájról, a csehszlovákiai magyarság életének egy darabjáról. A maga sajátos eszközeivel önismeretünket, magyarságismeretünket szolgálja és gyarapítja. Beilleszkedik abba a sorba—a szlovákiai magyar tudományosság, magyar helytörténetírás eredményeinek a sorába —, amelynek eddigi jeles darabjait Gál Sándor, Püspöki Nagy, Szigeti László, Zalabai Zsigmond művei jelentik. (Európa, Pro Memoria.) rr... , , rr,., luskes libor 93
