Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 7. szám - Martos Gábor: Pótszék(es) előadások (Egy amatőr színjátszó csoport története, avagy helyzetjelentés a profi és az amatőr színház határmezsgyéjéről)
rettenetesen abszurd ötletet precíz kisrealista ábrázolással végigcsinálni.. . Hogy a néző a fergeteges röhögés közepette arra is rájöjjön, hogy ez a bögre neki nem egyszerűen csak az ivás eszköze, nem, ez az ő társa, akiért ő felelősséggel tartozik, és még elgondolni is rémes, mi lenne vele az ő bögréje nélkül, hiszen akkor talán még inni sem tudna, Jézusom, talán még ki is józanodna — akkor pedig hová lenne ez a jó kis delíriumos játék... Ráadásul Sántha még azt is meg tudta csinálni, hogy ez az egész mellékes epizód ne tolakodjon a színpadon folyó cselekmény elébe, ne váljon harsány (majdnem azt mondtam: profi) ripacskodássá; maradjon meg annak, ami: a legjobb epizódnak ... * * * Aztán a váratlan siker után váratlanul majd két évig csend. Tömöry — fogalmazzunk finoman — „elkerült” Kecskemétről, s ez egyúttal kiváló alkalmat adott a Művelődési Központnak, hogy felfüggessze a csoport támogatását. Mózes azonban egyedül maradva is addig hajtogatta mániákusan hogy „kell egy csapat” — míg lett. Teljesen új „felállásban” megszületett az új bemutató: Tauno Yliruusi finn író Börtönkarrier című darabjának előadása. (Jellemező az amatőr színjátszó mozgalom helyzetére: kihez lehet fordulni támogatásért egy finn darab bemutatójához? Mindenesetre a társulat — legalábbis ennek az egy produkciónak az idejére — mint a Magyar—Finn Kulturális Egyesület Színjátszó Köre szerepelt. Később az Egyesület mellé másik „eltartónak” a Mezőgép Vállalat is csatlakozott; a mai napig is ő a csoport fenntartója. Micsoda név: a Magyar—Finn Kulturális Egyesület és a Mezőgép Vállalat Színjátszó Együttese ... Persze: nem ez a fontos ...) A Börtönkarrier abszurd történet a börtön nyugalmába visszakívánkozó véletlenül megszökött rabról, aki azonban ahelyett, hogy visszakerülne a rács mögé, tudatos és egyre durvább törvénysértéseivel egyre gyorsabban emelkedik a rácson kívüli világ ranglétráján. A darabban egy parádés nagy és sok kis szerep; talán ez sugallta a szereposztást, az amatőrök között egy „profi” felléptetését: a főszerepet Kovács Bubó János, a kecskeméti Katona József Színház tagja játssza. Na, nem vezető színésze, csak stúdiósa, aki maga is a Tömöry-féle amatőr társulatból „tört be” a profi színházba, s lett amolyan „félprofi-félamatőr” — s aki így végül is jogosan kapja meg az 1985-ös kiskunhalasi Megyei Amatőr Színjátszó Fesztiválon a legjobb férfialakítás díját; körülbelül ugyanakkor, amikor a profi színház akkori profi vezetői éppen eltanácsolják a profi színháztól. (Kovács Bubó ekkor — GAMF-diplomájával a zsebében! — Szolnokra szerződik: rendezőasszisztens, néhány kisebb szerepet is játszik, majd végképp hátat fordít a profi színháznak; jelenleg takarításból él és Lábán Katalin amatőr színpadának a tagja. Vigaszára szolgálhat, hogy azóta az őt eltanácsoló kecskeméti színházvezetőséget is újabbakkal váltották fel... vagy le.) A csoport Halason újra elnyeri az Arany minősítést, s ennek a sikernek köszönhetően az előadás (egy másik díjnyertes halasi produkcióval együtt) meghívást kap a kecskeméti színház kamaraszínházába. (Csak a tisztánlátás kedvéért: ugyanaz a vezetőség hívja meg, amelyik az előadás főszereplőjét kirúgja . . .) Az előadás, a csoport tehát — legalábbis néhány előadás erejéig — „profizálódik”: igazi színház, igazi plakát, igazi öltözők — és igazi siker. (Csak a történelmi hűség kedvéért: az együttes ekkorra — katonai behívók miatt — némileg átalakult; még két színházi stúdióssal, Geltz Péterrel és Mester Lászlóval „erősödött”.) A sikernek köszönhetően az együttes két amatőr tagja, Kárpáti Tünde és Balogh Gyula „profivá” avanzsál: stúdiós szerződést kapnak a színháztól. (Az ő szerződésüket — sok más tagéval együtt — majd a következő, a jelenlegi kecskeméti színház vezetés fogja felbontani...) Az előadást pedig meghívja a Szentendrei Teátrum: nyáron a Városház-udvari színjátékok keretében mutatkozhat be a társulat a szentendrei közönségnek. Elmek az előadásnak számomra legemlékezetesebb pillanatait Mester László miniszteralakítása nyújtotta: a magáról minden felelősséget elhárítani igyekvő, pozíciójába beleőrült, és már csakis a madaraival törődő idegbeteg, de a külsőségekre még nagyon is adó, elegáns hivatalnok monológját Mester a magabiztos államférfi nyugodt nyilatkozatától a 81
