Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1. szám - Tóth Pál Péter: A szomszédos országokban élő magyarság iskolaügye
az egyetemi hallgatók szlovákiai, ausztriai és jugoszláviai arányával. Az ungvári mellett természetesen a Szovjetunió számos egyetemén tanulnak még magyar származású hallgatók, s ők a fenti arányszámot még tovább javítják. Mint ismeretes, az elmúlt év óta igen sok minden pozitív értelemben megváltozott Kárpátalján. A bekövetkezett változások a magyar nyelvű oktatás szempontjából is nagy jelentőségűek. 1988 szeptemberétől például a magyar oktatási nyelvű iskolákban fakultatív módon megkezdték a magyar történelem tanítását. Ez év szeptemberétől pedig több helyen — a korábban orosz tannyelvűvé átalakított iskolák mellett vagy helyén — újból, az ott élő magyarok saját áldozatvállalása következtében magyar tannyelvű általános iskolák kezdik meg működésüket. Az egyetemek vonatkozásában pedig felbecsülhetetlen jelentőségű, hogy 1988-tól a nemzetiségi iskolákban végzett tanulók minden szakon anyanyelvükön felvételizhetnek. A jelen, de főleg a jövő szempontjából igen fontos fejleménynek ítélem, hogy 1988-ban az ungvári egyetem mellett létrehozták a Hungarológiai Központot. E központ tevékenységével kapcsolatos tervek igen szépek. Bízom abban, hogy a valóság várakozásainkat vissza fogja igazolni. A fenti változások ellenére meglévő problémák közül kettőt emelnék ki. Az anyanyelvi ismeretek megalapozása szempontjából komoly gondot okoz, hogy Kárpátalján hiányzik a magyar oktatási programú óvodahálózat. Emellett nem csekély problémát okoz az is, hogy a középfokú szakmai ismeretek elsajátítására nincs lehetőségük a magyar nemzetiségű általános iskolát végzett fiataloknak, azaz hiányzik a magyar nyelvű szakközépiskolai oktatás. 2.) Románia A rezsim változást követően rövid időn belül, 1924-ben az állami elemi oktatásról hozott törvény drasztikus változást eredményezett a magyar anyanyelvi oktatásterületen. Amíg 1913-ban Erdélyben ugyanis 13 608 magyar oktatási nyelvű iskola működött, addig az 1933/34-es tanévben már csak 112 állami iskolában — összesen 12 000 tanuló részvételével — folyt magyar nyelvű tanítás. A magyar nyelvű elemi oktatás így lényegében az egyházi iskolákba szorult vissza, ahol a magyar tankötelesek közel 58%-a, valamivel több mint 76 000 fő tanult! 1930-ra a középfokú intézmények számát a felére csökkentették, a magyar nyelvű egyetemet és főiskolákat pedig bezárták. Mindezek mellett még számos intézkedéssel akadályozták a magyar nyelvű oktatást, pl. az egyházi iskolákat a magányosok által fenntartott üzleti célt szolgáló intézmények közé sorolták, az 1925-ben bevezetett érettségi törvény stb. Mindezek következtében a közép- és a felsőfokú oktatásban a magyar hallgatók aránya lényegesen elmaradt a magyarok össznépességéhez viszonyított számhoz képest. Barabás Endre a romániai magyar iskolaügyet bemutató írásában ekkor 1,8%-ra (25 fő!) tette a végzett hallgatók között a magyar diplomások számát. Más adatok szerint az 1937/38-as tanévben pl. összesen 878 magyar nemzetiségű hallgató tanult egyetemen Romániában. Eszak-Erdély területén a második bécsi döntést követően a magyar nyelvű oktatás területén lényeges változás következett be. Jelentősen bővült az elemi és a középfokú tanintézetek száma, Kolozsvárott pedig újból magyar egyetem kezdte meg a működését. A II. világháborút követően, amikor Észak-Erdély rövid, de számos vonatkozásban hosszabb ideig meghatározó jelentőségű önállósága is megszűnt (közismert, hogy 1944. november 14-ét követően a szovjet parancsnokság kötelezővé tette, hogy más intézményekhez hasonlóan az oktatási intézmények is folytassák működésüket). A nemzeti kisebbségek (állami, felekezeti) iskoláiról, a román tannyelvű iskolákkal való egyenlő kezelésről a Nemzetiségi Statútum (1945. február 6.), illetve a 630/1945. (1945. augusztus 6.) számú törvény rendelkezett. 52
