Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 7. szám - Tolnai Ottó: Nesztelenül (versciklus)
bírja a kis mézecskéket mondogatja annyit dolgoznak hogy elkopik a szárnyuk én meg azt hogy szebbek azok a csíkos motorok a darazsak szárnya nem kopik el a munkában nem kockás füzetlap formátlan a fészkük szép formátlan szeretem nyomkodni keserű gennyes pattanásuk nem homályosul el a konyhaablak pedig éppen párolja a mama a döglött disznó veséjét nem homályosul el mert beszappanoztam mint a csodafürdő ablakait szépen látni a kertben a pünkösdi rózsát először azért vittek be még megvolt a lábam heten kötöztek az ágy vasához a nővérke csak hadonászott a kereszttel lábam ujjába akadt a rózsafüzér azt hittem már a dögcédula először azért vittek be mert mind megerőszakoltam soósné kertjében a rózsaszín rózsát ő nem ott feküdt kiterítkezve a gyalupadon azt mondja bírja őket annyit mászkálnak ki-be a virágkelyhekben mind elkopik a szárnyuk mind elkopik a virágpor reszelös aranyától engem is elkoptatott a hullala nem szakítom meg már a menetét hullafáradt leszek ahogy rámászok alélok csak combja satujában a rózsa rongyikája is elég immár nekem bus béla a tyúkokat baszta azt az egész folyamőr regiment én a rózsákat mutattam a mézecskéket a nővérkének az oltár előtt a liliom fehér kútjában az ágy vasára kötöztek bennünket mondtam legalább nem tapasztasz nem mondogatod azt hogy bírod őket a kis szárnyatlan mézecskéket milyen meztelenek szárny nélkül a mézecskék milyen meztelenek szegények kik hol meztelenek szárny nélkül a mézecskék szárny nélkül olyan meztelenek ez a habakuk még hűlőfélben még így hűlőfélben is hülyül a hullaláért nem tapaszt nem mondja nem tapaszt szárny nélkül ö is olyan nesztelen 4
