Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 7. szám - Tolnai Ottó: Nesztelenül (versciklus)
Miért ne enne az ember aranyat miért ne enne az ember aranyat miért ne enné meg nem lopnák el tőle nem ütnék érte mint az ángyót álmában agyon igaz a mezei aranyinjekcióját ki akarták kacsmarni a gyomrából fel is hasították ki is fordították de sehol sem lelték miért ne enné az ember az aranyat úgy mint a lépesmézet miért ne enné meg és utána kaptam az arany után de elröppent nem arany volt aranyos csicsörke csicsörke vagy sármány elröppent annyi baj legyen különben sem olyan nagy élvezet kisénekeseket sütni kisénekestojást hörpinteni aperitifként az más de kisénekeseket sütni szinte semmi elröppent de neki köszönhetem hogy azonnal vettem az ásót és mentem a kamra mögé csicsókát ásni hisz az tényleg arany és miért ne enne az ember aranyat miért ne zabolna nagy hersegö aranyrögöket mentem hát a kamra mögé ásóval de a csicsókasáv már fel volt túrva a lábatlan bartha mind felzabálta gondolhattam volna persze olyan súlyosan ült az alkonyaiban nagyon súlyosan mint egy aranybuddha abban a pillanatban értettem meg a nagytemplom arany gyertyatartóit is ö lopta el vak vigh tibike adogathatta le neki az oltárról nem tudta mit adogat és így nem történt halálos bűn csak eltűntek az oltárról a gyertyatartók és sáros kis lúdtalpak maradtak a papírcsipkén most rágcsálhatom a gyertyát amit tőlük kaptam rágcsálhatom arany helyett a viaszt mint a templomegér 5
