Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 5. szám - Jurij Vella: Üzenetek szálláshelyemről (fordította: Buda Ferenc)

Tavaszi triptichon

Sokszínű égbolt

. . . Kitárta sötét kéregsátrát a vadász. Nagyot lélegzett. Az ég beröpült a sátorba. Átváltozott bőséggé s boldogsággá. így az emberrel máiglan együtt is lakik.

(Nengi nagyanyó meséiből)

Élek én színes ég alatt.

S minden szín olyan megszokott:

szomorú ég,

szívélyes ég,

borúra hajló,

vigasságos,

üde,

mogorva,

jóságos,

mókás,

piros,

világos,

ékes,

menyasszony módra gyönyörűséges, gyámoltalan, mint gyönge magzat s daliaként erőtől duzzad, tündöklik sárga, kék,

zöld színben, violaszínben.

Áramlik szélsebesen

vagy nincs egy mozdulata sem.

Lehet az égbolt hangos

vagy tökéletesen csendes,

lehet száraz

vagy nedves,

magasan ívelő,

alászálló,

szétfolyó

vagy szilárdan összeálló, ezüstben,

aranyban ragyoghat, szürkében szomoroghat, hivatalosan fontoskodhat s kedves rokonként magához vonhat.

Elfér az én egem a lányom kezében csillogó narancsszín üvegcserépben, a kéregsátor nagyanyám kitárta

16