Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5. szám - Jurij Vella: Üzenetek szálláshelyemről (fordította: Buda Ferenc)
Jurij Vella Üzenetek szálláshelyemről Üzeneteimről Az uráli nyelvcsaládhoz tartozó szamojéd népek egyik ágát alkotó nyenyecek Nyugat- Szibéria tajga- és tundraövezetének határán, a hatalmas Ob folyó mellékágai mentén élnek. Hagyományos foglalkozásuk a vadászat s a nomád rénszarvastenyésztés. Igazi hajlékuk voltaképp nem kunyhó, nem jurta, még csak nem is a csúcsos tetejű nyírkéreg sátor volt, hanem a tajga, a tundra, a fölé boruló hatalmas mennyboltozat. Számukra az élet a létért, a puszta fönnmaradásért folytatott szüntelen küzdelem volt, ám ugyanakkor a környező világ megismerésének ünnepe, s a Mindenség képzelet ostromolta határaival való józan számvetés is. Világszemléletük jellemzője — akár csak a hozzájuk hasonló életmódot folytató észak-eurázsiai és észak-amerikai népeké — az eredeti szinkretizmus, a világ dolgainak, lényeinek s jelenségeinek szinte tagolatlan, szerves együttlátása. Ebből ered a letelepült földművelőkénél, de kivált az urbanizált városlakókénál sokkalta magasabb szintű népi ökológiájuk: aki megsebzi, meggyalázza a természetet, az ugyanezt teszi az emberi lélekkel is — tehát tulajdon vesztét okozza. Ennek a kicsiny lélekszámú, de ősi kultúrájú nyenyec népnek a fia az Ajvaszed nemzetségbeli Jurij Vella. Maga is vadászember, akárcsak ösei-elődei, s egyben az Irodalmi Főiskola levelező hallgatója, ámbár tudása szerint akár oktató is lehetne ugyanott. írói munkássága népe hagyományos kultúrájában gyökerezik. Erre utal műfajilag besorolhatatlan, legföljebb elemezhető művének címe is: Üzenetek szálláshelyemről. Ez a tehetséggel megáldott, szorgalmas nép az évezredek során létrehozta a maga összetéveszthetetlen kultúráját, s azt a mese, monda, ének, közmondás, találós kérdés formájába öltöztette. Ezek lettek a távozó nemzedékeknek az utódokra hagyott üzenetei. A nép pedagógiai bölcsessége folytán így vált minden új nemzedék, minden egyes ember hírvivővé, a múlt és jövő közti láncszemmé. Jurij Vella elődei tálentumá- nak méltó és szerencsés örököse: tehetséges költő, gondolkodó, népe szellemi értékeit és tragikus problémáit föltáró tudós publicista. Itt következő műve nem esszé, nem kollázs, még csak nem is elbeszélés vagy poéma, hanem a történelmi-filozófiai publicisztika, a bölcsődal, a mese, a monda s a személyes líra szerves füzére, s mint ilyen — a gyermekien tiszta, naiv, sebezhető, ám ugyanakkor időtlenül bölcs népi lelkűiét hűséges szoborlenyomata. A fordító megjegyzése N» álunk, erdei nyenyeceknél számos üzenetet — meséket, siratókat, dalokat — énekeltek, azaz adtak elő művészi nyelven, népi dallamra, avagy zenei hanglejtésű versek-ráolvasások formájában. A társalgási nyelv viszont a mindennapi életben használatos, s bizony szegény az, se színe, se íze, se bűze, se hévség, se hidegség nem támad tőle. Társalgási nyelven nem lehet mesét mondani, dalt 11
