Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 5. szám - Szepesi Attila: Ars Amatoria (versrészlet)

Csípődön zöld a visszfény, hajad borzolja kis szél:

a levegőbe múló

ezer-ágbogú

szellő.

S ahogy ruháid nyílnak,

tenger homályba hullnak,

állsz kigyúlva egésszé, lobogó, tiszta tüzzé:

mintha parázs peregne derekadra, öledre,

váltadra és karodra, állsz a sötétbe forrva:

a vak éjszaka mélyén,

izzó aranyban, pőrén.

Kis láng játszik melled gombján, aranyfénnyel leskelő kis gyertya lángja, hozzápendül mint az ujjam, a mutató és középső, hozzápendül, lobban érte,