Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 5. szám - Szepesi Attila: Ars Amatoria (versrészlet)

homályba hull a környék, a fát bolyhozza árnyék.

Vetkőzöl félve lassan,

a perc most alig hussan.

A gyertya lángja billeg, keresi búvá melled,

s ahogy áttűz a csipkén kíváncsian a szűrt fény:

kileskelnek a gombok közül a barna bimbók.

A halvány sugárkéve

tükrében vállad íve

tűnődve alig mozdul, a percbe-forrva rezdül.

Távol tetőn a lusta

felhőkkel száll az este.

Hátadra veres lombok vetítik barna árnyuk.

Szemedben kis láng gyullad,

mint a csönd mélyén halk hang.